約伯記 19

1 約伯回答說：

Felele pedig Jób, és monda:

2 你們攪擾我的心， 用言語壓碎我要到幾時呢？

Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?

3 你們這十次羞辱我； 你們苦待我也不以為恥。

Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?

4 果真我有錯， 這錯乃是在我。

Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.

5 你們果然要向我誇大， 以我的羞辱為證指責我，

Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?

6 就該知道是上帝傾覆我， 用網羅圍繞我。

Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.

7 我因委曲呼叫，卻不蒙應允； 我呼求，卻不得公斷。

Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.

8 上帝用籬笆攔住我的道路，使我不得經過； 又使我的路徑黑暗。

Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.

9 他剝去我的榮光， 摘去我頭上的冠冕。

Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.

10 他在四圍攻擊我，我便歸於死亡， 將我的指望如樹拔出來。

Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.

11 他的忿怒向我發作， 以我為敵人。

Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.

12 他的軍旅一齊上來， 修築戰路攻擊我， 在我帳棚的四圍安營。

Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.

13 他把我的弟兄隔在遠處， 使我所認識的全然與我生疏。

Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.

14 我的親戚與我斷絕； 我的密友都忘記我。

Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.

15 在我家寄居的， 和我的使女都以我為外人； 我在他們眼中看為外邦人。

Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.

16 我呼喚僕人， 雖用口求他，他還是不回答。

Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.

17 我口的氣味，我妻子厭惡； 我的懇求，我同胞也憎嫌。

Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.

18 連小孩子也藐視我； 我若起來，他們都嘲笑我。

Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.

19 我的密友都憎惡我； 我平日所愛的人向我翻臉。

Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.

20 我的皮肉緊貼骨頭； 我只剩牙皮逃脫了。

Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.

21 我朋友啊，可憐我！可憐我！ 因為上帝的手攻擊我。

Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!

22 你們為甚麼彷彿上帝逼迫我， 吃我的肉還以為不足呢？

Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?

23 惟願我的言語現在寫上， 都記錄在書上；

Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!

24 用鐵筆鐫刻， 用鉛灌在磐石上，直存到永遠。

Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!

25 我知道我的救贖主活着， 末了必站立在地上。

Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.

26 我這皮肉滅絕之後， 我必在肉體之外得見上帝。

És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.

27 我自己要見他， 親眼要看他，並不像外人。 我的心腸在我裏面消滅了！

A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;

28 你們若說：我們逼迫他要何等地重呢？ 惹事的根乃在乎他；

Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.

29 你們就當懼怕刀劍； 因為忿怒惹動刀劍的刑罰， 使你們知道有報應。

Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!