Psalms 10
1 Why standest thou farre off, O Lord, and hidest thee in due time, euen in affliction?
Uram, miért állasz távol? Miért rejtőzöl el a szükség idején?
2 The wicked with pride doeth persecute the poore: let them be taken in the craftes that they haue imagined.
A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak.
3 For the wicked hath made boast of his owne heartes desire, and the couetous blesseth himselfe: he contemneth the Lord.
Mert dicsekszik a gonosz az ő lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.
4 The wicked is so proude that hee seeketh not for God: hee thinketh alwayes, There is no God.
A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja.
5 His wayes alway prosper: thy iudgements are hie aboue his sight: therefore defieth he all his enemies.
Szerencsések az ő útai minden időben; messze vannak tőle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.
6 He saith in his heart, I shall neuer be moued, nor be in danger.
Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem esem bajba.
7 His mouth is full of cursing and deceite and fraude: vnder his tongue is mischiefe and iniquitie.
Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság.
8 He lieth in waite in the villages: in the secret places doeth hee murder the innocent: his eyes are bent against the poore.
Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.
9 He lyeth in waite secretly, euen as a lyon in his denne: he lyeth in waite to spoyle the poore: he doeth spoyle the poore, when he draweth him into his net.
Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt.
10 He croucheth and boweth: therefore heaps of the poore doe fall by his might.
Lenyomja, tiporja, és erejétől elesnek az ügyefogyottak.
11 He hath said in his heart, God hath forgotten, he hideth away his face, and will neuer see.
Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha!
12 Arise, O Lord God: lift vp thine hande: forget not the poore.
Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekről!
13 Wherefore doeth the wicked contemne God? he saith in his heart, Thou wilt not regard.
Miért szidja Istent a gonosz? Miért mondja szívében: Nem keresed rajta.
14 Yet thou hast seene it: for thou beholdest mischiefe and wrong, that thou mayest take it into thine handes: the poore committeth himselfe vnto thee: for thou art the helper of the fatherlesse.
Te látod ezt, mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.
15 Breake thou the arme of the wicked and malicious: searche his wickednes, and thou shalt finde none.
Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az ő gonoszságát, míg már nem találsz.
16 The Lord is King for euer and euer: the heathen are destroyed foorth of his land.
Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az ő földjéről.
17 Lord, thou hast heard the desire of the poore: thou preparest their heart: thou bendest thine eare to them,
A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívöket, füleiddel figyelmezel,
18 To iudge the fatherlesse and poore, that earthly man cause to feare no more.
Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földből való ember.
