Ecclesiastes 1
1 The words of the Preacher, the son of David, king in Jerusalem.
A prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának beszédei.
2 Vanity of vanities, saith the Preacher; vanity of vanities, all is vanity.
Felette nagy hiábavalóság, azt mondja a prédikátor; felette nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság!
3 What profit hath man of all his labour wherein he laboureth under the sun?
Micsoda haszna van az embernek minden ő munkájában, melylyel munkálkodik a nap alatt?
4 One generation goeth, and another generation cometh; and the earth abideth for ever.
Egyik nemzetség elmegy, és a másik eljő; a föld pedig mindörökké megmarad.
5 The sun also ariseth, and the sun goeth down, and hasteth to his place where he ariseth.
És a nap feltámad, és elnyugszik a nap; és az ő helyére siet, a hol ő ismét feltámad.
6 The wind goeth toward the south, and turneth about unto the north; it turneth about continually in its course, and the wind returneth again to its circuits.
Siet délre, és átmegy észak felé; körbe-körbe siet a szél, és a maga keringéséhez visszatér a szél.
7 All the rivers run into the sea, yet the sea is not full; unto the place whither the rivers go, thither they go again.
Minden folyóvíz siet a tengerbe; mindazáltal a tenger mégis meg nem telik: akármicsoda helyre a folyóvizek siessenek, ugyanazon helyre térnek vissza.
8 All things are full of weariness; man cannot utter [it]: the eye is not satisfied with seeing, nor the ear filled with hearing.
Minden dolgok mint fáradoznak, senki ki nem mondhatja; nem elégednék meg a szem látván, sem be nem teljesednék hallásával a fül.
9 That which hath been is that which shall be; and that which hath been done is that which shall be done: and there is no new thing under the sun.
A mi volt, ugyanaz, a mi ezután is lesz, és a mi történt, ugyanaz, a mi ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt.
10 Is there a thing whereof men say, See, this is new? it hath been already, in the ages which were before us.
Van valami, a miről mondják: nézd ezt, új ez; régen volt már száz esztendőkön át, melyek mi előttünk voltak.
11 There is no remembrance of the former [generations]; neither shall there be any remembrance of the latter [generations] that are to come, among those that shall come after.
Nincs emlékezet az előbbiekről; azonképen az utolsó dolgokról is, melyek jövendők, nem lesz emlékezet azoknál, a kik azután lesznek.
12 I the Preacher was king over Israel in Jerusalem.
Én prédikátor, királya voltam Izráelnek Jeruzsálemben.
13 And I applied my heart to seek and to search out by wisdom concerning all that is done under heaven: it is a sore travail that God hath given to the sons of men to be exercised therewith.
És adám az én elmémet mindazok vizsgálására és bölcsen való tudakozására, melyek lesznek az ég alatt. Ez gonosz hiábavaló foglalatosság, melyet adott Isten az emberek fiainak, hogy gyötrődjenek vele.
14 I have seen all the works that are done under the sun; and, behold, all is vanity and a striving after wind.
Láttam minden dolgokat, melyek lesznek a nap alatt, és ímé minden csak hiábavalóság, és a léleknek gyötrelme!
15 That which is crooked cannot be made straight: and that which is wanting cannot be numbered.
Az egyenetlen meg nem egyenesíthető, és a fogyatkozás meg nem számlálható.
16 I communed with mine own heart, saying, Lo, I have gotten me great wisdom above all that were before me in Jerusalem: yea, my heart hath had great experience of wisdom and knowledge.
Szóltam az én elmémmel, mondván: ímé, én nagygyá lettem, és gyűjtöttem bölcseséget mindazok felett, a kik fők voltak én előttem Jeruzsálemben, és az én elmém bőven látott bölcseséget és tudományt!
17 And I applied my heart to know wisdom, and to know madness and folly: I perceived that this also was a striving after wind.
Adtam annakfelette az én elmémet a bölcseségnek tudására, és az esztelenségnek és bolondságnak megtudására. Megtudtam, hogy ez is a lélek gyötrelme.
18 For in much wisdom is much grief: and he that increaseth knowledge increaseth sorrow.
Mert a bölcsességnek sokaságában sok búsulás van, és valaki öregbíti a tudományt, öregbíti a gyötrelmet.
