Job 14
1 Man that is born of a woman is of few days, and full of trouble.
az ember asszony szülöttje, rövid életű és jól lakva háborgással.
2 He cometh forth like a flower, and is cut down: he fleeth also as a shadow, and continueth not.
Mint virág hajtott ki és elfonnyadt, eliramodott mint az árnyék s meg nem áll.
3 And dost thou open thine eyes upon such an one, and bringest me into judgment with thee?
Erre is fölnyitottad szemedet s engem viszel törvényre magaddal!
4 Who can bring a clean thing out of an unclean? not one.
Származhat-e tiszta tisztátalanból? Egy sem!
5 Seeing his days are determined, the number of his months is with thee, and thou hast appointed his bounds that he cannot pass;
Ha kiszabvák napjai, nálad van hónapjainak száma, törvényét megalkottad, melyen túl nem léphet:
6 Look away from him, that he may rest, till he shall accomplish, as an hireling, his day.
tekints el tőle, hogy szünete legyen, mígnem lerója, mint béres, a napját.
7 For there is hope of a tree, if it be cut down, that it will sprout again, and that the tender branch thereof will not cease.
Mert van a fának reménye: ha kivágják, ismét megújul és csemetéje nem szűnik meg.
8 Though the root thereof wax old in the earth, and the stock thereof die in the ground;
Ha megvénül a földben gyökere és a porban elhal törzsöke:
9 Yet through the scent of water it will bud, and put forth boughs like a plant.
víznek illatától felvirul és gallyat hajt mint ültetvény.
10 But man dieth, and wasteth away: yea, man giveth up the ghost, and where is he?
De férfi elgyengülvén, meghal, kimúlván az ember, hol van?
11 [As] the waters fail from the sea, and the river decayeth and drieth up;
Kiapadtak a vizek a tengerből, és a folyó elszárad, elszikkad:
12 So man lieth down and riseth not: till the heavens be no more, they shall not awake, nor be roused out of their sleep.
az ember is lefekszik s föl nem kél; az ég enyésztéig nem ébrednek ők és nem serkennek föl álmukból.
13 Oh that thou wouldest hide me in Sheol, that thou wouldest keep me secret, until thy wrath be past, that thou wouldest appoint me a set time, and remember me! (Sheol h7585)
Vajha az alvilágba tennél el engem, elrejtenél, míg lecsillapodik haragod, tűznél nekem törvényt s megemlékeznél rólam. (Sheol h7585)
14 If a man die, shall he live [again]? all the days of my warfare would I wait, till my release should come.
Ha elhal férfi, föléled-e? Szolgálati időm minden napjaiban várakoznám, míg nem megjön felváltásom.
15 Thou shouldest call, and I would answer thee: thou wouldest have a desire to the work of thine hands.
Szólítanál és én felelnék neked, kezeid műve után vágyakoznál.
16 But now thou numberest my steps: dost thou not watch over my sin?
Mert most lépteimet számlálod, nem is várod be vétkemet!
17 My transgression is sealed up in a bag, and thou fastenest up mine iniquity.
Zacskóba van pecsételve bűntettem, s betapasztottad bűnömet.
18 And surely the mountain falling cometh to nought, and the rock is removed out of its place;
Azonban düledező hegy szétomlik, szikla is kimozdul helyéből;
19 The waters wear the stones; the overflowings thereof wash away the dust of the earth: and thou destroyest the hope of man.
köveket szétmorzsol a víz, elsodorja áradása a földnek porát: így veszítetted el a halandónak reményét.
20 Thou prevailest for ever against him, and he passeth; thou changest his countenance, and sendest him away.
Lebirod örökre, és eltűnt, eltorzítván arczát, elűzted őt.
21 His sons come to honour, and he knoweth it not; and they are brought low, but he perceiveth it not of them.
Tiszteletre jutnak fiai – nem tud róluk, csekélyekké válnak, nem veszi őket észre;
22 But his flesh upon him hath pain, and his soul within him mourneth.
csak fájdalmat érez teste ő rajta, és lelke gyászol ő benne.
