Job 9
1 Then Job answered and said,
Felele pedig Jób, és monda:
2 Of a truth I know that it is so: but how can man be just with God?
Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
3 If he be pleased to contend with him, he cannot answer him one of a thousand.
Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
4 [He is] wise in heart, and mighty in strength: who hath hardened himself against him, and prospered?
Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
5 Which removeth the mountains, and they know it not, when he overturneth them in his anger.
A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.
6 Which shaketh the earth out of her place, and the pillars thereof tremble.
A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
7 Which commandeth the sun, and it riseth not; and sealeth up the stars.
A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.
8 Which alone stretcheth out the heavens, and treadeth upon the waves of the sea.
A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
9 Which maketh the Bear, Orion, and the Pleiades, and the chambers of the south.
A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
10 Which doeth great things past finding out; yea, marvelous things without number.
A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
11 Lo, he goeth by me, and I see him not: he passeth on also, but I perceive him not.
Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.
12 Behold, he seizeth [the prey], who can hinder him? who will say unto him, What doest thou?
Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?
13 God will not withdraw his anger; the helpers of Rahab do stoop under him.
Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.
14 How much less shall I answer him, and choose out my words [to reason] with him?
Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
15 Whom, though I were righteous, yet would I not answer; I would make supplication to mine adversary.
A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.
16 If I had called, and he had answered me; yet would I not believe that he hearkened unto my voice.
Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
17 For he breaketh me with a tempest, and multiplieth my wounds without cause.
A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
18 He will not suffer me to take my breath, but filleth me with bitterness.
Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.
19 If [we speak] of the strength of the mighty, lo, [he is there]! and if of judgment, who will appoint me a time?
Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?
20 Though I be righteous, mine own mouth shall condemn me: though I be perfect, it shall prove me perverse.
Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.
21 I am perfect; I regard not myself; I despise my life.
Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.
22 It is all one; therefore I say, He destroyeth the perfect and the wicked.
Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!
23 If the scourge slay suddenly, he will mock at the trial of the innocent.
Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.
24 The earth is given into the hand of the wicked: he covereth the faces of the judges thereof; if [it be] not [he], who then is it?
A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?
25 Now my days are swifter than a post: they flee away, they see no good.
Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
26 They are passed away as the swift ships: as the eagle that swoopeth on the prey.
Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.
27 If I say, I will forget my complaint, I will put off my [sad] countenance, and be of good cheer:
Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
28 I am afraid of all my sorrows, I know that thou wilt not hold me innocent.
Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.
29 I shall be condemned; why then do I labour in vain?
Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?
30 If I wash myself with snow water, and make my hands never so clean;
Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
31 Yet wilt thou plunge me in the ditch, and mine own clothes shall abhor me.
Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
32 For he is not a man, as I am, that I should answer him, that we should come together in judgment.
Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk.
33 There is no daysman betwixt us, that might lay his hand upon us both.
Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!
34 Let him take his rod away from me, and let not his terror make me afraid:
Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:
35 Then would I speak, and not fear him; for I am not so in myself.
Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!
