Numbers 14
1 And all the congregation lifted up their voice, and cried; and the people wept that night.
Erre az egész község fölemelte és hallatta szavát, és sírt a nép azon az éjjelen.
2 And all the children of Israel murmured against Moses and against Aaron: and the whole congregation said unto them, Would God that we had died in the land of Egypt! or would God we had died in this wilderness!
És zúgolódtak Mózes és Áron ellen Izrael minden fiai, és szólt hozzájuk az egész község: Vajha meghaltunk volna Egyiptom országában, vagy-e pusztában haltunk volna már meg!
3 And wherefore doth the LORD bring us unto this land, to fall by the sword? Our wives and our little ones shall be a prey: were it not better for us to return into Egypt?
Miért is visz bennünket az Örökkévaló ebbe az országba, hogy elessünk kard által? Feleségeink és gyermekeink martalékká lesznek; nemde jobb számunkra, visszatérünk Egyiptomba.
4 And they said one to another, Let us make a captain, and let us return into Egypt.
És mondták egymásnak: Szerezzünk vezért és térjünk vissza Egyiptomba!
5 Then Moses and Aaron fell on their faces before all the assembly of the congregation of the children of Israel.
És Mózes meg Áron arcra borultak Izrael fiai községének egész gyülekezete előtt.
6 And Joshua the son of Nun and Caleb the son of Jephunneh, which were of them that spied out the land, rent their clothes:
Józsua, Nún fia pedig és Káleb, Jefune fia azok közül, akik kikémlelték az országot, megszaggatták ruháikat.
7 and they spake unto all the congregation of the children of Israel, saying, The land, which we passed through to spy it out, is an exceeding good land.
És szóltak Izrael fiai egész községéhez, mondván: Az ország, melyen átvonultunk, hogy kikémleljük azt, az – az ország nagyon, nagyon jó.
8 If the LORD delight in us, then he will bring us into this land, and give it unto us; a land which floweth with milk and honey.
Ha kedvet lel az Örökkévaló bennünk, akkor elvisz bennünket ebbe az országba és nekünk adja azt; oly országot, mely tejjel-mézzel folyó.
9 Only rebel not against the LORD, neither fear ye the people of the land; for they are bread for us: their defence is removed from over them, and the LORD is with us: fear them not.
Csak az Örökkévaló ellen ne lázadjatok fel, és ne féljetek az ország népétől, mert a mi kenyerünk ők, eltávozott az árnyékuk tőlük, velünk pedig van az Örökkévaló, ne féljetek tőlük!
10 But all the congregation bade stone them with stones. And the glory of the LORD appeared in the tent of meeting unto all the children of Israel.
De az egész község mondta, hogy megkövezik őket kövekkel; az Örökkévaló dicsősége pedig megjelent a gyülekezés sátorában Izrael minden fiainak.
11 And the LORD said unto Moses, How long will this people despise me? and how long will they not believe in me, for all the signs which I have wrought among them?
És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Meddig fog engem megvetni ez a nép, és meddig nem hisznek még bennem mindazok a jelek mellett, melyeket közepette műveltem?
12 I will smite them with the pestilence, and disinherit them, and will make of thee a nation greater and mightier than they.
Megverem halálvésszel és elpusztítom; téged pedig teszlek nagyobb és hatalmasabb nemzetté nálánál.
13 And Moses said unto the LORD, Then the Egyptians shall hear it; for thou broughtest up this people in thy might from among them;
Mózes pedig mondta az Örökkévalónak. De meghallják az egyiptomiak, – mert erőddel hoztad fel ezt a népet az ő közepükből-
14 and they will tell it to the inhabitants of this land: they have heard that thou LORD art in the midst of this people; for thou LORD art seen face to face, and thy cloud standeth over them, and thou goest before them, in a pillar of cloud by day, and in a pillar of fire by night.
és azt mondják ez ország lakóinak, akik hallották, hogy ‘Te az Örökkévaló vagy a nép közepette, aki szemtől szembe jelentél meg, Te Örökkévaló és felhőd áll fölöttük és felhőoszlopban jársz előttük nappal és tűzoszlopban éjjel;
15 Now if thou shalt kill this people as one man, then the nations which have heard the fame of thee will speak, saying,
ha megölöd a népet, mint egy embert, akkor szólnak a nemzetek, melyek hallották híredet, mondván:
16 Because the LORD was not able to bring this people into the land which he sware unto them, therefore he hath slain them in the wilderness.
Mert nem bírta az Örökkévaló elvinni ezt a népet az országba, melyről megesküdött nekik, azért mészárolta le őket a pusztában.’
17 And now, I pray thee, let the power of the Lord be great, according as thou hast spoken, saying,
És most hadd nyilvánuljon nagynak az Úr hatalma, amint szóltál, mondván:
18 The LORD is slow to anger, and plenteous in mercy, forgiving iniquity and transgression, and that will by no means clear [the guilty]; visiting the iniquity of the fathers upon the children, upon the third and upon the fourth generation.
Az Örökkévaló hosszantűrő, bőkegyelmű, megbocsát bűnt és elpártolást, de büntetlenül nem hagy; megbünteti az atyák bűnét a gyermekekben, harmadíziglen és negyedíziglen.
19 Pardon, I pray thee, the iniquity of this people according unto the greatness of thy mercy, and according as thou hast forgiven this people, from Egypt even until now.
Bocsásd meg, kérlek, e nép bűnét, szereteted nagysága szerint, amint megbocsátottál e népnek Egyiptomból egész eddig.
20 And the LORD said, I have pardoned according to thy word:
És mondta az Örökkévaló: Megbocsátottam szavad szerint!
21 but in very deed, as I live, and as all the earth shall be filled with the glory of the LORD;
Ámde, amilyen igaz, hogy élek és tele van az Örökkévaló dicsőségével az egész föld.
22 because all those men which have seen my glory, and my signs, which I wrought in Egypt and in the wilderness, yet have tempted me these ten times, and have not hearkened to my voice;
bizony, mind a férfiak, akik látták dicsőségemet és jeleimet, melyeket műveltem Egyiptomban és a pusztában, de megkísértettek immár tízszer és nem hallgattak szavamra,
23 surely they shall not see the land which I sware unto their fathers, neither shall any of them that despised me see it:
nem fogják látni az országot, melyről megesküdtem őseiknek; mindazok, kik engem megvetnek, nem fogják azt látni.
24 but my servant Caleb, because he had another spirit with him, and hath followed me fully, him will I bring into the land whereinto he went; and his seed shall possess it.
Szolgámat Kálebet azonban, jutalmául annak, hogy más szellem volt vele és teljesen járt utánam, őt elviszem az országba, ahova elérkezett és magzata vegye birtokba azt.
25 Now the Amalekite and the Canaanite dwell in the valley: tomorrow turn ye, and get you into the wilderness by the way to the Red Sea.
Az Amáléki és Kanaáni a völgyben lakik. Holnap forduljatok és vonuljatok a pusztába, a nádastenger felé.
26 And the LORD spake unto Moses and unto Aaron, saying,
És szólt az Örökkévaló Mózeshez és Áronhoz, mondván:
27 How long [shall I bear] with this evil congregation, which murmur against me? I have heard the murmurings of the children of Israel, which they murmur against me.
Meddig tűrjem e gonosz községnek, hogy zúgolódnak ellenem? Izrael fiainak zúgolódását, mellyel zúgolódnak ellenem, hallottam.
28 Say unto them, As I live, saith the LORD, surely as ye have spoken in mine ears, so will I do to you:
Mondd nekik: Amilyen igaz, hogy élek, úgymond az Örökkévaló, bizony, amint szóltatok füleim hallatára, így cselekszem veletek!
29 your carcases shall fall in this wilderness; and all that were numbered of you, according to your whole number, from twenty years old and upward, which have murmured against me,
Ebben a pusztában hulljanak el hulláitok, és pedig mind a megszámláltjaitok, teljes számotok szerint, húsz évestől fölfelé, akik zúgolódtatok ellenem.
30 surely ye shall not come into the land, concerning which I lifted up my hand that I would make you dwell therein, save Caleb the son of Jephunneh, and Joshua the son of Nun.
Bizony nem mentek be az országba, amelyre nézve fölemeltem kezemet, hogy ott lakoztatlak benneteket csak Káleb, Jefune fia és Józsua, Nún fia.
31 But your little ones, which ye said should be a prey, them will I bring in, and they shall know the land which ye have rejected.
Gyermekeiteket azonban, akikről azt mondtátok, martalékká lesznek, azokat beviszem, hogy megismerjék az országot; melyet ti megvetettetek.
32 But as for you, your carcases shall fall in this wilderness.
A ti hulláitok pedig elhullanak ebben a pusztában.
33 And your children shall be wanderers in the wilderness forty years, and shall bear your whoredoms, until your carcases be consumed in the wilderness.
Fiaitok pedig barangoljanak a pusztában negyven évig és viseljék paráznaságtok (büntetését), míg végük lesz hulláitoknak a pusztában.
34 After the number of the days in which ye spied out the land, even forty days, for every day a year, shall ye bear your iniquities, even forty years, and ye shall know my alienation.
A napok száma szerint, amíg kikémleltétek az országot negyven nap, egy-egy napért egy-egy évre, viseljétek bűneiteket negyven évig, hogy megismerjétek az én elfordulásomat.
35 I the LORD have spoken, surely this will I do unto all this evil congregation, that are gathered together against me: in this wilderness they shall be consumed, and there they shall die.
Én az Örökkévaló szóltam, valóban azt cselekszem ez egész gonosz községgel, mely összegyűlik ellenem; ebben a pusztában legyen végük és itt haljanak meg.
36 And the men, which Moses sent to spy out the land, who returned, and made all the congregation to murmur against him, by bringing up an evil report against the land,
A férfiak pedig, akiket Mózes elküldött, hogy kikémleljék az országot és akik visszatérve zúgolódásra keltették az egész községet, rossz hírt terjesztvén az országról,
37 even those men that did bring up an evil report of the land, died by the plague before the LORD.
meghaltak azon a férfiak, az ország rossz hírének terjesztői, a csapás által az Örökkévaló színe előtt.
38 But Joshua the son of Nun, and Caleb the son of Jephunneh, remained alive of those men that went to spy out the land.
Józsua azonban, Nún fia és Káleb, Jefune fia életben maradtak azok a férfiak közül, akik elmentek, hogy kikémleljék az országot.
39 And Moses told these words unto all the children of Israel: and the people mourned greatly.
És Mózes elmondta a szavakat Izrael minden fiainak, és a nép nagyon gyászolt.
40 And they rose up early in the morning, and gat them up to the top of the mountain, saying, Lo, we be here, and will go up unto the place which the LORD hath promised: for we have sinned.
Fölkeltek kora reggel és fölmentek a hegy tetejére, mondván: Íme, itt vagyunk, hogy fölmenjünk arra a helyre, melyet az Örökkévaló mondott, mert vétkeztünk.
41 And Moses said, Wherefore now do ye transgress the commandment of the LORD, seeing it shall not prosper?
Mózes pedig mondta: Miért hágjátok át az Örökkévaló parancsát? Az bizony nem fog sikerülni.
42 Go not up, for the LORD is not among you; that ye be not smitten down before your enemies.
Ne menjetek fel, mert az Örökkévaló nincs köztetek, hogy vereséget ne szenvedjetek ellenségeitek előtt.
43 For there the Amalekite and the Canaanite are before you, and ye shall fall by the sword: because ye are turned back from following the LORD, therefore the LORD will not be with you.
Mert az Amáléki és a Kanaáni vannak ott előttetek és elestek kard által; mivelhogy eltértetek az Örökkévalótól, nem is lesz az Örökkévaló veletek.
44 But they presumed to go up to the top of the mountain: nevertheless the ark of the covenant of the LORD, and Moses, departed not out of the camp.
De ők merészkedtek felmenni a hegy tetejére, az Örökkévaló szövetségének ládája azonban, meg Mózes nem mozdultak a táborból.
45 Then the Amalekite came down, and the Canaanite which dwelt in that mountain, and smote them and beat them down, even unto Hormah.
Erre lejött az Amáléki és a Kanaáni, aki azon a hegyen lakott, megverték és szétverték őket Chormoig.
