Psalms 61

1 To the Chief Musician. Upon a Stringed Instrument. David’s. Hear, O God, my loud cry, Attend unto my prayer:

A karmesternek. Hárfajátékra. Dávidtól. Halljad Isten fohászomat, figyelj imádságomra!

2 From the end of the earth, unto thee do I cry, When my heart fainteth away, Unto a rock that is higher than I, wilt thou lead me.

A föld végéről hozzád kiáltok föl, mikor szívem elborul; sziklára, mely magas nekem, vezérelj engem.

3 For thou hast been, A Refuge to me, A Tower of Strength, from the face of the foe.

Mert menedék voltál nekem, erős torony ellenség elől.

4 I would be a guest in thy tent to the ages, I would seek refuge in the concealment of thy wings. (Selah)

Hadd időzöm sátradban örökké, keresek menedéket szárnyaid rejtekében. Széla.

5 For, thou, O God, hast hearkened to my vows, Thou hast granted a possession, unto them who revere thy Name.

Mert te, Isten, hallgattál fogadásaimra, megadod neved tisztelőinek örökségét.

6 Days—unto the days of the king, wilt thou add. His years, as of generation after generation:

Napokat tégy hozzá a király napjaihoz, évei annyi mint nemzedék meg nemzedék!

7 Let him retain his seat age-abidingly before God, Appoint that, lovingkindness and faithfulness, my watch over him!

Székeljen örökké Isten előtt, szeretet és hűség, rendeld, hogy megóvják!

8 So, will I sing thy Name unto futurity, Paying my vows, day by day.

Ekképen hadd zengem nevedet mindétig, hogy megfizessem fogadásaimat napról napra!