Job 10
1 “My soul is weary of my life. I will give free course to my complaint. I will speak in the bitterness of my soul.
Lelkemből útálom az életemet, megeresztem felőle panaszomat; szólok az én lelkem keserűségében.
2 I will tell God, ‘Do not condemn me. Show me why you contend with me.
Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?!
3 Is it good to you that you should oppress, that you should despise the work of your hands, and smile on the counsel of the wicked?
Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod?
4 Do you have eyes of flesh? Or do you see as man sees?
Testi szemeid vannak-é néked, és úgy látsz-é te, a mint halandó lát?
5 Are your days as the days of mortals, or your years as man’s years,
Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai?
6 that you inquire after my iniquity, and search after my sin?
Hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én vétkem után kutatsz.
7 Although you know that I am not wicked, there is no one who can deliver out of your hand.
Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, a ki kezedből kiszabadítson!
8 “‘Your hands have framed me and fashioned me altogether, yet you destroy me.
Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?!
9 Remember, I beg you, that you have fashioned me as clay. Will you bring me into dust again?
Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem?
10 Haven’t you poured me out like milk, and curdled me like cheese?
Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem?
11 You have clothed me with skin and flesh, and knit me together with bones and sinews.
Bőrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem.
12 You have granted me life and loving kindness. Your visitation has preserved my spirit.
Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed őrizte az én lelkemet.
13 Yet you hid these things in your heart. I know that this is with you:
De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban:
14 if I sin, then you mark me. You will not acquit me from my iniquity.
Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bűnöm alól nem mentesz föl engem.
15 If I am wicked, woe to me. If I am righteous, I still will not lift up my head, being filled with disgrace, and conscious of my affliction.
Ha istentelen vagyok, jaj nékem; ha igaz vagyok, sem emelem föl fejemet, eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra!
16 If my head is held high, you hunt me like a lion. Again you show yourself powerful to me.
Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét csudafájdalmakat bocsátanál reám.
17 You renew your witnesses against me, and increase your indignation on me. Changes and warfare are with me.
Megújítanád a te bizonyságidat ellenem, megöregbítenéd a te boszúállásodat rajtam; váltakozó és állandó sereg volna ellenem.
18 “‘Why, then, have you brought me out of the womb? I wish I had given up the spirit, and no eye had seen me.
Miért is hoztál ki engem anyámnak méhéből? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem!
19 I should have been as though I had not been. I should have been carried from the womb to the grave.
Lettem volna, mintha nem is voltam volna; anyámnak méhéből sírba vittek volna!
20 Aren’t my days few? Stop! Leave me alone, that I may find a little comfort,
Hiszen kevés napom van még; szünjék meg! Forduljon el tőlem, hadd viduljak fel egy kevéssé,
21 before I go where I will not return from, to the land of darkness and of the shadow of death;
Mielőtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe;
22 the land dark as midnight, of the shadow of death, without any order, where the light is as midnight.’”
Az éjféli homálynak földébe, a mely olyan, mint a halál árnyékának sürű setétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürű setétség.
