< Προς Κορινθιους Α΄ 10 >

1 ου θελω δε υμας αγνοειν αδελφοι οτι οι πατερες ημων παντες υπο την νεφελην ησαν και παντες δια της θαλασσης διηλθον
Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok, atyámfiai, hogy a mi atyáink mindnyájan felhő alatt voltak, és mindnyájan tengeren mentek át,
2 και παντες εις τον μωυσην εβαπτισαντο εν τη νεφελη και εν τη θαλασση
és mindnyájan Mózesre keresztelkedtek meg a felhőben és a tengerben,
3 και παντες το αυτο βρωμα πνευματικον εφαγον
és mindnyájan ugyanazt a lelki eledelt ették,
4 και παντες το αυτο πομα πνευματικον επιον επινον γαρ εκ πνευματικης ακολουθουσης πετρας η δε πετρα ην ο χριστος
és mindnyájan ugyanazt a lelki italt itták, mert ittak a lelki kősziklából, amely követte őket. Ez a kőszikla pedig Krisztus volt.
5 αλλ ουκ εν τοις πλειοσιν αυτων ευδοκησεν ο θεος κατεστρωθησαν γαρ εν τη ερημω
De azoknak többségét nem kedvelte Isten, úgyhogy elhullottak a pusztában.
6 ταυτα δε τυποι ημων εγενηθησαν εις το μη ειναι ημας επιθυμητας κακων καθως κακεινοι επεθυμησαν
Ezek példák számunkra, hogy mi ne kívánjunk gonosz dolgokat, ahogy azok kívánták.
7 μηδε ειδωλολατραι γινεσθε καθως τινες αυτων ωσπερ γεγραπται εκαθισεν ο λαος φαγειν και πιειν και ανεστησαν παιζειν
Bálványimádók se legyetek, ahogy azok közül némelyek, amint meg van írva: „Leült a nép enni, inni, és felkelt játszani“.
8 μηδε πορνευωμεν καθως τινες αυτων επορνευσαν και επεσον εν μια ημερα εικοσιτρεις χιλιαδες
Ne is paráználkodjunk, ahogy azok közül némelyek paráználkodtak, és elestek egy nap huszonháromezren.
9 μηδε εκπειραζωμεν τον χριστον καθως και τινες αυτων επειρασαν και υπο των οφεων απωλοντο
Krisztust se kísértsük, ahogy azok közül kísértették némelyek, és elvesztek a kígyóktól.
10 μηδε γογγυζετε καθως και τινες αυτων εγογγυσαν και απωλοντο υπο του ολοθρευτου
Ne is zúgolódjatok, ahogy azok közül zúgolódtak némelyek, és elvesztek a pusztító (angyal) által.
11 ταυτα δε παντα τυποι συνεβαινον εκεινοις εγραφη δε προς νουθεσιαν ημων εις ους τα τελη των αιωνων κατηντησεν (aiōn g165)
Mindezek példaképpen estek rajtuk, de a mi tanulságunkra írattak meg, akikhez az idők vége elérkezett. (aiōn g165)
12 ωστε ο δοκων εσταναι βλεπετω μη πεση
Azért aki azt hiszi, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék.
13 πειρασμος υμας ουκ ειληφεν ει μη ανθρωπινος πιστος δε ο θεος ος ουκ εασει υμας πειρασθηναι υπερ ο δυνασθε αλλα ποιησει συν τω πειρασμω και την εκβασιν του δυνασθαι υμας υπενεγκειν
Nem egyéb csak emberi kísértés esett rajtatok, de hű az Isten, aki nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni, sőt a kísértéssel együtt a kimenekedést is megadja majd, hogy elviselhessétek.
14 διοπερ αγαπητοι μου φευγετε απο της ειδωλολατρειας
Ezért, szeretteim, kerüljétek a bálványimádást.
15 ως φρονιμοις λεγω κρινατε υμεις ο φημι
Mint okosokhoz szólok, ítéljétek meg ti magatok, amit mondok.
16 το ποτηριον της ευλογιας ο ευλογουμεν ουχι κοινωνια του αιματος του χριστου εστιν τον αρτον ον κλωμεν ουχι κοινωνια του σωματος του χριστου εστιν
A hálaadásnak pohara, amelyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösségünk-e? A kenyér, amelyet megszegünk, nem a Krisztus testével való közösségünk-e?
17 οτι εις αρτος εν σωμα οι πολλοι εσμεν οι γαρ παντες εκ του ενος αρτου μετεχομεν
Mert egy a kenyér, egy test vagyunk sokan, mert mindnyájan az egy kenyérből részesedünk.
18 βλεπετε τον ισραηλ κατα σαρκα ουχι οι εσθιοντες τας θυσιας κοινωνοι του θυσιαστηριου εισιν
Nézzétek a test szerint való Izraelt! Akik az áldozatot eszik, nincsenek-e közösségben az oltárral?
19 τι ουν φημι οτι ειδωλον τι εστιν η οτι ειδωλοθυτον τι εστιν
Mit mondok tehát? Talán azt, hogy a bálvány vagy a bálványáldozat ér valamit?
20 αλλ οτι α θυει τα εθνη δαιμονιοις θυει και ου θεω ου θελω δε υμας κοινωνους των δαιμονιων γινεσθαι
Éppen ellenkezőleg: amit a pogányok áldoznak, az ördögöknek áldozzák és nem Istennek, én pedig nem akarom, hogy az ördögökkel legyetek közösségben.
21 ου δυνασθε ποτηριον κυριου πινειν και ποτηριον δαιμονιων ου δυνασθε τραπεζης κυριου μετεχειν και τραπεζης δαιμονιων
Nem ihatjátok az Úr poharát és az ördögök poharát. Nem lehettek az Úr asztalának és az ördögök asztalának részesei!
22 η παραζηλουμεν τον κυριον μη ισχυροτεροι αυτου εσμεν
Vagy haragra ingereljük az Urat? Vagy erősebbek vagyunk nála?
23 παντα μοι εξεστιν αλλ ου παντα συμφερει παντα μοι εξεστιν αλλ ου παντα οικοδομει
Minden szabad, de nem minden használ. Minden szabad, de nem minden épít.
24 μηδεις το εαυτου ζητειτω αλλα το του ετερου εκαστος
Senki se keresse a maga előnyét, hanem ki-ki a másét
25 παν το εν μακελλω πωλουμενον εσθιετε μηδεν ανακρινοντες δια την συνειδησιν
Mindent megehettek, amit a mészárszékben árulnak, semmit sem kérdezősködve lelkiismereti okokból.
26 του γαρ κυριου η γη και το πληρωμα αυτης
„Az Úré a föld és annak teljessége!“
27 ει δε τις καλει υμας των απιστων και θελετε πορευεσθαι παν το παρατιθεμενον υμιν εσθιετε μηδεν ανακρινοντες δια την συνειδησιν
Ha pedig valaki a hitetlenek közül meghív titeket, és el akartok menni, mindent megehettek, amit elétek hoznak, és ne kérdezősködjetek lelkiismereti okokból.
28 εαν δε τις υμιν ειπη τουτο ειδωλοθυτον εστιν μη εσθιετε δι εκεινον τον μηνυσαντα και την συνειδησιν του γαρ κυριου η γη και το πληρωμα αυτης
De ha valaki ezt mondja nektek: „Ez bálványáldozati hús“, ne egyétek meg amiatt, aki erre figyelmeztetett, és a lelkiismeret miatt.
29 συνειδησιν δε λεγω ουχι την εαυτου αλλα την του ετερου ινα τι γαρ η ελευθερια μου κρινεται υπο αλλης συνειδησεως
De nem a te lelkiismeretedre célzok, hanem az övére. Az én szabadságomat miért ítélje meg más lelkiismerete?
30 ει εγω χαριτι μετεχω τι βλασφημουμαι υπερ ου εγω ευχαριστω
Ha pedig én hálaadással élek vele, miért ítélnek meg azért, amiért én hálát adok?
31 ειτε ουν εσθιετε ειτε πινετε ειτε τι ποιειτε παντα εις δοξαν θεου ποιειτε
Tehát akár esztek, akár isztok, akármit cselekedtek, mindent az Isten dicsőségére tegyetek.
32 απροσκοποι γινεσθε και ιουδαιοις και ελλησιν και τη εκκλησια του θεου
Ne botránkoztassátok meg se a zsidókat, se a görögöket, se az Isten gyülekezetét.
33 καθως καγω παντα πασιν αρεσκω μη ζητων το εμαυτου συμφερον αλλα το των πολλων ινα σωθωσιν
Ahogyan én is mindenkinek kedvében járok, nem keresve a magam hasznát, hanem a többiekét, hogy üdvözüljenek.

< Προς Κορινθιους Α΄ 10 >