Ézsaiás 13
1 Beszéd Bábelről, melyet látott Jesájáhú, Amócz fia,
Ko e tala mamafa ʻoku kau ki Papilone, ʻaia naʻe mamata ki ai ʻe ʻIsaia ko e foha ʻo ʻAmosi.
2 Kopár hegyre vigyetek zászlót, emeljetek feléjük hangot, intsetek kézzel, hogy bevonuljanak a fejedelmek kapuin.
MOU fokotuʻu ʻae fuka ʻi he moʻunga māʻolunga, hiki hake ʻae leʻo kiate kinautolu, taʻalo ʻaki ʻae nima, ke nau hū ʻi he ngaahi matapā ʻoe houʻeiki.
3 Én kirendeltem megszenteltjeimet, el is hívtam vitézeimet haragomra, büszke ujjongóimat.
Kuo u fekau ki heʻeku kau māʻoniʻoni, kuo u ui foki ʻeku kau mālohi koeʻuhi ko hoku houhau, ʻio, ʻakinautolu ʻoku fiefia heʻeku māfimafi.
4 Zúgás hangzik a hegyekben, nagyszámú néphez hasonlóan, összegyűlt népek királyságai zajongásának hangja: az Örökkévaló, a seregek ura hadsereget számlál.
Ko e longoaʻa ʻoe tokolahi ʻi he ngaahi moʻunga, ʻo hangē ko e kakai lahi; ko e longoaʻa lahi ʻoe ngaahi puleʻanga, ʻio, ʻoe ngaahi puleʻanga kuo tānaki fakataha: he ʻoku fakataha ʻe Sihova ʻae ngaahi kautau ʻo ʻene kongakau ki he tau.
5 Messze földről jönnek, az ég széléről, az Örökkévaló haragjának fegyverei, hogy megrontsák az egész földet.
ʻOku nau haʻu mei he fonua mamaʻo, mei he ngataʻanga ʻoe langi, ʻio, ko Sihova, mo e mahafu ʻo hono houhau, ke fakaʻauha ʻae fonua kotoa pē.
6 Jajgassatok, mert közel van az Örökkévaló napja, mint pusztítás jő a Mindenhatótól.
Mou tangilāulau ʻakimoutolu; he ʻoku ofi ʻae ʻaho ʻo Sihova; ʻe haʻu ia ʻo hangē ko e fakaʻauha mei he Māfimafi.
7 Ezért mind a kezek ellankadnak és minden emberi szív elolvad.
Ko ia ʻe vaivai ai ʻae nima kotoa pē, pea ʻe molū mo e loto ʻoe tangata kotoa pē:
8 Megrémülnek, kínok és fájdalmak fogják el, mint a szülő asszony vajúdnak, kiki a másikára bámul, lángban álló arc az arcuk.
Pea te nau manavahē: ʻe puke ʻakinautolu ʻe he mamahi mo e ongosia; te nau langa ʻo hangē ko e fefine ʻoku fāʻele: te nau feʻofaʻaki; ʻe tatau honau mata mo e ulo ʻoe afi.
9 Íme az Örökkévaló napja jő, kegyetlenül, haragvással és föllobbant haraggal, hogy pusztasággá tegye a földet és vétkeseit kiirtsa belőle.
Vakai, ʻoku haʻu ʻae ʻaho ʻo Sihova, ʻoku mamafa ʻi he tuʻutāmaki pea mo e houhau lahi, ke fakaʻauha ʻae fonua: pea te ne tāmateʻi ʻae kakai angahala mei ai.
10 Mert az ég csillagai és oriónjai nem ragyogtatják fényüket; a nap elsötétült fölkeltekor és a hold nem tündökölteti fényét.
He ko e ngaahi fetuʻu ʻoe langi mo e ngaahi faʻahinga fetuʻu ʻi ai ʻe ʻikai te nau ʻomi ʻenau maama; ʻe fakapoʻuli ʻae laʻā ʻi heʻene hopo hake, pea ʻe ʻikai ulo atu ʻae maama ʻoe māhina.
11 És megbüntetem a világon a rosszaságot és a gonoszokon bűnüket; megszüntetem a kevélyek gőgjét és a zsarnokok gőgösségét megalázom.
Pea te u tautea ʻa māmani koeʻuhi ko ʻenau hia, pea mo e kakai angakovi koeʻuhi ko ʻenau angahala; pea te u pule ke ngata ʻae fielahi ʻoe laukau, pea te u lī ki lalo ʻae fieʻeiki ʻoe kakai fakamana.
12 Ritkábbá teszem a halandót színaranynál és az embert Ófír aranyánál.
Te u ngaohi ke mahuʻinga hake ʻae tangata ʻi he koula lelei; ʻio, ʻe mahuʻinga hake ʻae tangata ʻi he koula lelei ʻo ʻOfeli.
13 Ezért megreszkettetem az eget és megrendül a föld az ő helyéről, az Örökkévalónak a seregek urának haragvása miatt és föllobbanó haragjának napján.
Ko ia te u lulululu ai ʻae ngaahi langi, pea ʻe hiki mo māmani mei hono potu, ʻi he houhau ʻo Sihova ʻoe ngaahi kautau, pea ʻi he ʻaho ʻo hono houhau vela.
14 És lesz, mint a kergetett szarvas és mint juhok, mikor nincsen összegyűjtő, kiki a népéhez fognak fordulni és kiki az országába menekülnek.
Pea ʻe tatau ia mo e ʻanitelope kuo tulia, pea hangē ko e fanga sipi ʻoka ʻikai ha tangata ke tānaki fakataha: ʻe tafoki taki taha ʻae tangata ki hono kakai, pea hola taki taha ki hono fonua.
15 Mindenki, akit találnak, átszúratik, és mindenki, akit elfognak, kard által esik el.
Ko kinautolu kotoa pē ʻoku moʻua ʻe hokaʻi ke ʻasi; pea ʻe tō ʻi he heletā ʻakinautolu kotoa pē ʻoku kau mo kinautolu.
16 Kisdedeik szétzúzatnak szemük láttára, kifosztatnak házaik és feleségeik meggyaláztatnak.
ʻE laiki ʻenau fānau ʻi honau ʻao; ʻe vete ʻa honau ngaahi fale, pea ʻe tohotoho ʻa honau ngaahi uaifi.
17 Íme fölkeltem ellenük a médehet, akik ezüstöt nem tekintenek és aranyban nem telik kedvük.
Vakai, te u hiki hake ʻae kakai ʻo Mitia ke tauʻi ʻakinautolu, ʻe ʻikai te nau tokanga ki he siliva; pea ko e koula, ʻe ʻikai te nau manako ki ai.
18 Az íjak ifjakat zúznak szét; a méh gyümölcsének nem irgalmaznak, gyermekeket nem szán meg szemük.
ʻE laikina ʻae kau talavou ʻaki ʻenau ngaahi kaufana; pea ʻe ʻikai te nau ʻofa ki he fua ʻoe manāva; pea ʻe ʻikai fakamoʻui ʻe honau mata ʻae fānau tupu.
19 És lesz Bábel, a királyságok dísze, a kaldeusok büszke ékessége olyan, mint mikor feldúlta Isten Szodomát és Amórát.
Pea ko Papilone, ko e lelei lahi ʻoe ngaahi puleʻanga, ko e toulekeleka ʻoe laukau ʻae kakai ʻo Kalitia, ʻe tatau ia mo e fakaʻauha ʻa Sotoma mo Komola ʻe he ʻOtua.
20 Nem lakják soha többé s nem lesz lakója nemzedékre s nemzedékre; nem fog ott sátorozni az arab és pásztorok nem heverésztetnek ott.
ʻE ʻikai ʻaupito toe kakai ia, ʻe ʻikai nofo ʻi ai ha kakai mei he toʻutangata ki he toʻutangata: pea ʻe ʻikai fokotuʻu ʻe ha tangata ʻAlepea ʻae fale fehikitaki ʻi ai; pea ʻe ʻikai ngaohi ʻi ai ʻe he kau tauhi sipi hanau lotoʻā.
21 Hevernek ott pusztai állatok s megtelnek házaik baglyokkal; lakoznak ott strucc madarak és bakok ugrálnak ott.
Ka e tokoto ʻi ai ʻae ngaahi manu kaivao ʻoe potu lala; pea ʻe fonu honau ngaahi fale ʻi he ngaahi manu fakalielia; pea ʻe nofo ai ʻae ngaahi lulu, pea ʻe meʻe ai ʻae faʻahi kehe ʻoe vao.
22 Vad ebek üvöltenek kastélyaikban és sakálok a kéjes palotákban: közel van hogy eljön az ideje és napjai nem késnek.
Pea ʻe tangi ʻi honau ngaahi fale liʻaki ʻae fanga manu kaivao ʻoe ʻotu motu, pea mo e ngaahi talākoni ʻi honau ngaahi fale fakaʻeiʻeiki: pea kuo ofi ʻae hokosia ʻa hono kuonga, pea ʻe ʻikai fakalōloa hono ngaahi ʻaho.
