Zsoltárok 102
1 Imádság, egy szegény számára, midőn ellankad és az Örökkévaló előtt kiönti panaszát. Örökkévaló, halljad imámat, s fohászkodásom jusson hozzád!
A Prayer of the afflicted, when he is overwhelmed and pours out his complaint before the LORD. Hear my prayer, LORD! Let my cry come to you.
2 Ne rejtsd el arczodat tőlem szorultságom napján; hajlítsd hozzám füledet, amely napon felkiáltok, gyorsan hallgass meg!
Don’t hide your face from me in the day of my distress. Turn your ear to me. Answer me quickly in the day when I call.
3 Mert füstben enyésztek el napjaim, és csontjaim átizzottak mint égéstől.
For my days consume away like smoke. My bones are burnt as a torch.
4 Megveretett, mint a fű, úgy hogy elszáradt a szívem; bizony, elfeledtem megenni kenyeremet.
My heart is blighted like grass, and withered, for I forget to eat my bread.
5 Nyögésem hangjától odatapadt csontom húsomhoz.
By reason of the voice of my groaning, my bones stick to my skin.
6 Hasonlítok a puszta pelikánjához, olyan lettem, mint kuvik a romokban.
I am like a pelican of the wilderness. I have become as an owl of the waste places.
7 Virrasztottam s olyan lettem, mint magános madár a háztetőn.
I watch, and have become like a sparrow that is alone on the housetop.
8 Egész nap gyaláztak ellenségeim; az ellenem tombolók reám esküdtek.
My enemies reproach me all day. Those who are mad at me use my name as a curse.
9 Mert hamut kenyér gyanánt ettem, s italomat sírással elegyítettem:
For I have eaten ashes like bread, and mixed my drink with tears,
10 indulatod és haragod miatt, mert felkaptál és elhajítottál.
because of your indignation and your wrath; for you have taken me up and thrown me away.
11 Napjaim akár a megnyúlt árnyék, és én elszáradok, mint a fű,
My days are like a long shadow. I have withered like grass.
12 De te, Örökkévaló, örökké trónolsz, s neved nemzedékig meg nemzedékig tart.
But you, LORD, will remain forever; your renown endures to all generations.
13 Te majd felkelsz, irgalmazol Cziónnak, mert ideje, hogy kegyelmezz neki, mert eljött a határidő;
You will arise and have mercy on Zion, for it is time to have pity on her. Yes, the set time has come.
14 mert szolgáid kedvelik a köveit és porát kegyelik.
For your servants take pleasure in her stones, and have pity on her dust.
15 S majd félik a nemzetek az Örökkévaló nevét, s mind a föld királyai dicsőségedet;
So the nations will fear the LORD’s name, all the kings of the earth your glory.
16 mert megépítette az Örökkévaló Cziónt, megjelent az ő dicsőségében.
For the LORD has built up Zion. He has appeared in his glory.
17 Odafordult a hontalanok imájához, s nem vetette meg imádságukat.
He has responded to the prayer of the destitute, and has not despised their prayer.
18 Fölíratik ez az utóbbi nemzedék számára, s a megteremtendő nép majd dícséri Jáht:
This will be written for the generation to come. A people which will be created will praise the LORD,
19 hogy letekintett szent magasságából, az Örökkévaló az égből a földre nézett,
for he has looked down from the height of his sanctuary. From heaven, the LORD saw the earth,
20 hogy meghallgassa a fogolynak jajgatását, hogy megoldozza a halál fiait;
to hear the groans of the prisoner, to free those who are condemned to death,
21 hogy hirdessék Cziónban az Örökkévaló nevét és dícséretét Jeruzsálemben,
that men may declare the LORD’s name in Zion, and his praise in Jerusalem,
22 mikor népek gyűlnek együvé és királyságok, hogy szolgálják az Örökkévalót.
when the peoples are gathered together, the kingdoms, to serve the LORD.
23 Megsanyargatta az úton erőmet, megrövidítette napjaimat.
He weakened my strength along the course. He shortened my days.
24 Azt mondom: Istenem, el ne ragadj napjaim felében, nemzedéken meg nemzedékeken át a te éveid!
I said, “My God, don’t take me away in the middle of my days. Your years are throughout all generations.
25 Hajdanában alapítottad a földet s kezeid műve az ég;
Of old, you laid the foundation of the earth. The heavens are the work of your hands.
26 ők elvesznek, de te megállasz, s mindannyian mint a ruha elkopnak: mint az öltözetet váltod őket, s ők elváltoznak.
They will perish, but you will endure. Yes, all of them will wear out like a garment. You will change them like a cloak, and they will be changed.
27 De te ugyanaz vagy, és éveidnek nincsen vége.
But you are the same. Your years will have no end.
28 Szolgáid fiai lakni fognak s magzatjuk megszilárdul előtted.
The children of your servants will continue. Their offspring will be established before you.”
