Jób 19

1 Felele pedig Jób, és monda:

Mais Job répondit, et dit:

2 Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?

Jusqu'à quand affligerez-vous mon âme, et m'accablerez-vous de paroles?

3 Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?

Vous avez déjà par dix fois [tâché] de me couvrir de confusion. N'avez-vous point honte de vous roidir ainsi contre moi?

4 Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.

Mais quand il serait vrai que j'aurais péché, la faute serait pour moi.

5 Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?

Mais si absolument vous voulez parler avec hauteur contre moi, et me reprocher mon opprobre;

6 Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.

Sachez donc que c'est Dieu qui m'a renversé, et qui a tendu son filet autour de moi.

7 Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.

Voici je crie pour la violence qui m'est faite, et je ne suis point exaucé; je m'écrie, et il n'y a point de jugement.

8 Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.

Il a fermé son chemin, tellement que je ne saurais passer; et il a mis les ténèbres sur mes sentiers.

9 Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.

Il m'a dépouillé de ma gloire, il m'a ôté la couronne de dessus la tête.

10 Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.

Il m'a détruit de tous côtés, et je m'en vais; il a fait disparaître mon espérance comme celle d'un arbre [que l'on arrache].

11 Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.

Il s'est enflammé de colère contre moi, et m'a traité comme un de ses ennemis.

12 Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.

Ses troupes sont venues ensemble, et elles ont dressé leur chemin contre moi, et se sont campées autour de ma tente.

13 Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.

Il a fait retirer loin de moi mes frères; et ceux qui me connaissaient se sont fort éloignés de moi.

14 Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.

Mes proches m'ont abandonné, et ceux que je connaissais m'ont oublié.

15 Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.

Ceux qui demeuraient dans ma maison et mes servantes, m'ont tenu pour un inconnu, [et] m'ont réputé comme étranger.

16 Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.

J'ai appelé mon serviteur, mais il ne m'a point répondu, quoique je l'aie supplié de ma propre bouche.

17 Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.

Mon haleine est devenue odieuse à ma femme; quoique je la supplie par les enfants de mon ventre.

18 Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.

Même les petits me méprisent, et si je me lève ils parlent contre moi.

19 Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.

Tous ceux à qui je déclarais mes secrets, m'ont en abomination; et tous ceux que j'aimais se sont tournés contre moi.

20 Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.

Mes os sont attachés à ma peau et à ma chair, et il ne me reste d'entier que la peau de mes dents.

21 Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!

Ayez pitié de moi, ayez pitié de moi, vous mes amis; car la main de Dieu m'a frappé.

22 Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?

Pourquoi me poursuivez-vous comme le [Dieu] Fort [me poursuit], sans pouvoir vous rassasier de ma chair?

23 Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!

Plût à Dieu que maintenant mes discours fussent écrits! Plût à Dieu qu'ils fussent gravés dans un livre;

24 Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!

Avec une touche de fer, et sur du plomb, [et] qu'ils fussent taillés sur une pierre de roche à perpétuité!

25 Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.

Car je sais que mon Rédempteur est vivant, et qu'il demeurera le dernier sur la terre.

26 És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.

Et lorsqu'après ma peau ceci aura été rongé, je verrai Dieu de ma chair,

27 A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;

Je le verrai moi-même, et mes yeux le verront, et non un autre. Mes reins se consument dans mon sein.

28 Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.

Vous devriez plutôt dire: Pourquoi le persécutons-nous? puisque le fondement de mes paroles se trouve en moi.

29 Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!

Ayez peur de l'épée; car la fureur [avec laquelle vous me persécutez], est [du nombre] des iniquités qui attirent l'épée; c'est pourquoi sachez qu'il y a un jugement.