Jób 21
1 Felele pedig Jób, és monda:
Respondeu porém Job, e disse:
2 Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok helyett.
Ouvi atentamente as minhas razões; e isto vos sirva de consolações.
3 Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.
Sofrei-me, e eu falarei: e, havendo eu falado, zombai.
4 Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?
Porventura eu me queixo a algum homem? porém, ainda que assim fosse, porque se não angustiaria o meu espírito?
5 Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.
Olhai para mim, e pasmai: e ponde a mão sobre a boca.
6 Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.
Porque, quando me lembro disto, me perturbo, e a minha carne é sobresaltada de horror.
7 Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?
Por que razão vivem os ímpios? envelhecem, e ainda se esforçam em poder?
8 Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.
A sua semente se estabelece com eles perante a sua face; e os seus renovos perante os seus olhos.
9 Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.
As suas casas tem paz, sem temor; e a vara de Deus não está sobre eles.
10 Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.
O seu touro gera, e não falha: pare a sua vaca, e não aborta.
11 Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.
Mandam fora as suas crianças, como a um rebanho, e seus filhos andam saltando.
12 Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.
Levantam a voz, ao som do tamboril e da harpa, e alegram-se ao som dos órgãos.
Na prosperidade gastam os seus dias, e num momento descem à sepultura. (Sheol h7585)
14 Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!
E, todavia, dizem a Deus: Retirate de nós; porque não desejamos ter conhecimento dos teus caminhos.
15 Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?
Quem é o Todo-poderoso, para que nós o sirvamos? e que nos aproveitará que lhe façamos orações?
16 Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
Vede porém que o seu bem não está na mão deles: esteja longe de mim o conselho dos ímpios!
17 Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! Hányszor osztogatja részöket haragjában.
Quantas vezes sucede que se apaga a candeia dos ímpios, e lhes sobrevem a sua destruição? e Deus na sua ira lhes reparte dores!
18 Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.
Porque são como a palha diante do vento, e como a pragana, que arrebata o redemoinho.
19 Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.
Deus guarda a sua violência para seus filhos, e lhe dá o pago, que o sente.
20 Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.
Seus olhos veem a sua ruína, e ele bebe do furor do Todo-poderoso.
21 Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!
Porque, que prazer teria na sua casa, depois de si, cortando-se-lhe o número dos seus meses?
22 Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!
Porventura a Deus se ensinaria ciência, a ele que julga os excelsos?
23 Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;
Este morre na força da sua plenitude, estando todo quieto e sossegado.
24 Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.
Os seus baldes estão cheios de leite, e os seus ossos estão regados de tutanos.
25 Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.
E outro morre, ao contrário, na amargura do seu coração, não havendo comido do bem.
26 Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.
Juntamente jazem no pó, e os bichos os cobrem.
27 Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;
Eis que conheço bem os vossos pensamentos: e os maus intentos com que injustamente me fazeis violência.
28 Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?
Porque direis: Onde está a casa do príncipe? e onde a tenda das moradas dos ímpios?
29 Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik sokat utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?
Porventura o não perguntastes aos que passam pelo caminho? e não conheceis os seus sinais?
30 Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.
Que o mau é preservado para o dia da destruição; e são levados no dia do furor.
31 Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?
Quem acusará diante dele o seu caminho? e quem lhe dará o pago do que faz?
32 Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.
Finalmente é levado às sepulturas, e vigia no montão.
33 Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok mentek el előtte.
Os torrões do vale lhe são doces, e attrahe a si a todo o homem; e diante de si há inumeráveis.
34 Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.
Como pois me consolais com vaidade? pois nas vossas respostas ainda resta a transgressão.
