Jób 31
1 Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.
Avevo stretto con gli occhi un patto di non fissare neppure una vergine.
2 És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?
Che parte mi assegna Dio di lassù e che porzione mi assegna l'Onnipotente dall'alto?
3 Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem?
Non è forse la rovina riservata all'iniquo e la sventura per chi compie il male?
4 Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?
Non vede egli la mia condotta e non conta tutti i miei passi?
5 Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:
Se ho agito con falsità e il mio piede si è affrettato verso la frode,
6 Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!
mi pesi pure sulla bilancia della giustizia e Dio riconoscerà la mia integrità.
7 Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:
Se il mio passo è andato fuori strada e il mio cuore ha seguito i miei occhi, se alla mia mano si è attaccata sozzura,
8 Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől!
io semini e un altro ne mangi il frutto e siano sradicati i miei germogli.
9 Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:
Se il mio cuore fu sedotto da una donna e ho spiato alla porta del mio prossimo,
10 Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája.
mia moglie macini per un altro e altri ne abusino;
11 Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn.
difatti quello è uno scandalo, un delitto da deferire ai giudici,
12 Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná. (questioned)
quello è un fuoco che divora fino alla distruzione e avrebbe consumato tutto il mio raccolto.
13 Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:
Se ho negato i diritti del mio schiavo e della schiava in lite con me,
14 Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?
che farei, quando Dio si alzerà, e, quando farà l'inchiesta, che risponderei?
15 Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?
Chi ha fatto me nel seno materno, non ha fatto anche lui? Non fu lo stesso a formarci nel seno?
16 Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;
Mai ho rifiutato quanto brama il povero, né ho lasciato languire gli occhi della vedova;
17 És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;
mai da solo ho mangiato il mio tozzo di pane, senza che ne mangiasse l'orfano,
18 Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt!
poiché Dio, come un padre, mi ha allevato fin dall'infanzia e fin dal ventre di mia madre mi ha guidato.
19 Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;
Se mai ho visto un misero privo di vesti o un povero che non aveva di che coprirsi,
20 Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;
se non hanno dovuto benedirmi i suoi fianchi, o con la lana dei miei agnelli non si è riscaldato;
21 Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;
se contro un innocente ho alzato la mano, perché vedevo alla porta chi mi spalleggiava,
22 A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!
mi si stacchi la spalla dalla nuca e si rompa al gomito il mio braccio,
23 Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék!
perché mi incute timore la mano di Dio e davanti alla sua maestà non posso resistere.
24 Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!
Se ho riposto la mia speranza nell'oro e all'oro fino ho detto: «Tu sei la mia fiducia»;
25 Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;
se godevo perché grandi erano i miei beni e guadagnava molto la mia mano;
26 Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,
se vedendo il sole risplendere e la luna chiara avanzare,
27 És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:
si è lasciato sedurre in segreto il mio cuore e con la mano alla bocca ho mandato un bacio,
28 Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!
anche questo sarebbe stato un delitto da tribunale, perché avrei rinnegato Dio che sta in alto.
29 Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;
Ho gioito forse della disgrazia del mio nemico e ho esultato perché lo colpiva la sventura,
30 (De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!)
io che non ho permesso alla mia lingua di peccare, augurando la sua morte con imprecazioni?
31 Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott?
Non diceva forse la gente della mia tenda: «A chi non ha dato delle sue carni per saziarsi?».
32 (A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)
All'aperto non passava la notte lo straniero e al viandante aprivo le mie porte.
33 Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet:
Non ho nascosto, alla maniera degli uomini, la mia colpa, tenendo celato il mio delitto in petto,
34 Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék és az ajtón sem lépnék ki!
come se temessi molto la folla, e il disprezzo delle tribù mi spaventasse, sì da starmene zitto senza uscire di casa.
35 Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.
36 Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!
37 Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!
38 Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;
39 Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:
40 Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.
