Jób 41

1 Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?

Tireras-tu Léviathan avec un hameçon, et lui serreras-tu la langue avec une corde?

2 Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?

Lui passeras-tu un jonc dans les narines, et lui perceras-tu la mâchoire avec un anneau?

3 Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?

T'adressera-t-il d'ardentes prières, te dira-t-il de douces paroles?

4 Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?

Fera-t-il une alliance avec toi, le prendras-tu toujours à ton service?

5 Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?

Joueras-tu avec lui comme avec un passereau, l'attacheras-tu pour amuser tes filles?

6 Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?

Les pêcheurs associés en font-ils le commerce, le partagent-ils entre les marchands?

7 Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?

Cribleras-tu sa peau de dards, perceras-tu sa tête du harpon?

8 Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.

Essaie de mettre la main sur lui: souviens-toi du combat, et tu n'y reviendras plus.

9 Ímé, az ő reménykedése csalárd; puszta látása is halálra ijeszt!

Voici que le chasseur est trompé dans son attente; la vue du monstre suffit à le terrasser.

10 Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?

Nul n'est assez hardi pour provoquer Léviathan: qui donc oserait me résister en face?

11 Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!

Qui m'a obligé, pour que j'aie à lui rendre? Tout ce qui est sous le ciel est à moi.

12 Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.

Je ne veux pas taire ses membres, sa force, l'harmonie de sa structure.

13 Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?

Qui jamais a soulevé le bord de sa cuirasse? Qui a franchi la double ligne de son râtelier?

14 Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület lakik!

Qui a ouvert les portes de sa gueule? Autour de ses dents habite la terreur.

15 Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva mintegy szorító pecséttel.

Superbes sont les lignes de ses écailles, comme des sceaux étroitement serrés.

16 Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.

Chacune touche sa voisine; un souffle ne passerait pas entre elles.

17 Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.

Elles adhèrent l'une à l'autre, elles sont jointes et ne sauraient se séparer.

18 Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.

Ses éternuements font jaillir la lumière, ses yeux sont comme les paupières de l'aurore.

19 A szájából szövétnekek jőnek ki, és tüzes szikrák omlanak ki.

Des flammes jaillissent de sa gueule, il s'en échappe des étincelles de feu.

20 Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.

Une fumée sort de ses narines, comme d'une chaudière ardente et bouillante.

21 Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.

Son souffle allume les charbons, de sa bouche s'élance la flamme.

22 Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.

Dans son cou réside la force, devant lui bondit l'épouvante.

23 Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.

Les muscles de sa chair tiennent ensemble; fondus sur lui, inébranlables.

24 Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.

Son cœur est dur comme la pierre, dur comme la meule inférieure.

25 Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.

Quand il se lève, les plus braves ont peur, l'épouvante les fait défaillir.

26 Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, legyen bár dárda, kopja vagy kelevéz.

Qu'on l'attaque avec l'épée, l'épée ne résiste pas, ni la lance, ni le javelot, ni la flèche.

27 Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.

Il tient le fer pour de la paille, l'airain comme un bois vermoulu.

28 A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.

La fille de l'arc ne le fait pas fuir, les pierres de la fronde sont pour lui un fétu;

29 Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.

la massue, un brin de chaume; il se rit du fracas des piques.

30 Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.

Sous son ventre sont des tessons aigus: on dirait une herse qu'il étend sur le limon.

31 Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.

Il fait bouillonner l'abîme comme une chaudière, il fait de la mer un vase de parfums.

32 Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné valaki, a tenger megőszült.

Il laisse après lui un sillage de lumière, on dirait que l'abîme a des cheveux blancs.

33 Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.

Il n'a pas son égal sur la terre, il a été créé pour ne rien craindre.

34 Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.

Il regarde en face tout ce qui est élevé, il est le roi des plus fiers animaux.