Jeremiás sir 3

1 Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az ő haragjának vesszeje miatt.

ἐγὼ ἀνὴρ ὁ βλέπων πτωχείαν ἐν ῥάβδῳ θυμοῦ αὐτοῦ ἐπ’ ἐμέ

2 Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.

παρέλαβέν με καὶ ἀπήγαγεν εἰς σκότος καὶ οὐ φῶς

3 Bizony ellenem fordult, ellenem fordítja kezét minden nap.

πλὴν ἐν ἐμοὶ ἐπέστρεψεν χεῖρα αὐτοῦ ὅλην τὴν ἡμέραν

4 Megfonnyasztotta testemet és bőrömet, összeroncsolta csontjaimat.

ἐπαλαίωσεν σάρκας μου καὶ δέρμα μου ὀστέα μου συνέτριψεν

5 Erősséget épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.

ἀνῳκοδόμησεν κατ’ ἐμοῦ καὶ ἐκύκλωσεν κεφαλήν μου καὶ ἐμόχθησεν

6 Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.

ἐν σκοτεινοῖς ἐκάθισέν με ὡς νεκροὺς αἰῶνος

7 Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.

ἀνῳκοδόμησεν κατ’ ἐμοῦ καὶ οὐκ ἐξελεύσομαι ἐβάρυνεν χαλκόν μου

8 Sőt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.

καί γε κεκράξομαι καὶ βοήσω ἀπέφραξεν προσευχήν μου

9 Elkerítette az én útaimat terméskővel, ösvényeimet elforgatta.

ἀνῳκοδόμησεν ὁδούς μου ἐνέφραξεν τρίβους μου ἐτάραξεν

10 Ólálkodó medve ő nékem és lesben álló oroszlán.

ἄρκος ἐνεδρεύουσα αὐτός μοι λέων ἐν κρυφαίοις

11 Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!

κατεδίωξεν ἀφεστηκότα καὶ κατέπαυσέν με ἔθετό με ἠφανισμένην

12 Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!

ἐνέτεινεν τόξον αὐτοῦ καὶ ἐστήλωσέν με ὡς σκοπὸν εἰς βέλος

13 Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.

εἰσήγαγεν τοῖς νεφροῖς μου ἰοὺς φαρέτρας αὐτοῦ

14 Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.

ἐγενήθην γέλως παντὶ λαῷ μου ψαλμὸς αὐτῶν ὅλην τὴν ἡμέραν

15 Eltöltött engem keserűséggel, megrészegített engem ürömmel.

ἐχόρτασέν με πικρίας ἐμέθυσέν με χολῆς

16 És kova-kővel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.

καὶ ἐξέβαλεν ψήφῳ ὀδόντας μου ἐψώμισέν με σποδόν

17 És kizártad lelkem a békességből; elfeledkeztem a jóról.

καὶ ἀπώσατο ἐξ εἰρήνης ψυχήν μου ἐπελαθόμην ἀγαθὰ

18 És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban.

καὶ εἶπα ἀπώλετο νεῖκός μου καὶ ἡ ἐλπίς μου ἀπὸ κυρίου

19 Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömről és a méregről!

ἐμνήσθην ἀπὸ πτωχείας μου καὶ ἐκ διωγμοῦ μου πικρίας καὶ χολῆς μου

20 Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.

μνησθήσεται καὶ καταδολεσχήσει ἐπ’ ἐμὲ ἡ ψυχή μου

21 Ezt veszem szívemre, azért bízom.

ταύτην τάξω εἰς τὴν καρδίαν μου διὰ τοῦτο ὑπομενῶ

22 Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!

23 Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!

24 Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.

25 Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt.

ἀγαθὸς κύριος τοῖς ὑπομένουσιν αὐτόν ψυχῇ ἣ ζητήσει αὐτὸν ἀγαθὸν

26 Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.

καὶ ὑπομενεῖ καὶ ἡσυχάσει εἰς τὸ σωτήριον κυρίου

27 Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.

ἀγαθὸν ἀνδρὶ ὅταν ἄρῃ ζυγὸν ἐν νεότητι αὐτοῦ

28 Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.

καθήσεται κατὰ μόνας καὶ σιωπήσεται ὅτι ἦρεν ἐφ’ ἑαυτῷ

29 Porba teszi száját, mondván: Talán van még reménység?

30 Orczáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal.

δώσει τῷ παίοντι αὐτὸν σιαγόνα χορτασθήσεται ὀνειδισμῶν

31 Mert nem zár ki örökre az Úr.

ὅτι οὐκ εἰς τὸν αἰῶνα ἀπώσεται κύριος

32 Sőt, ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint.

ὅτι ὁ ταπεινώσας οἰκτιρήσει κατὰ τὸ πλῆθος τοῦ ἐλέους αὐτοῦ

33 Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.

ὅτι οὐκ ἀπεκρίθη ἀπὸ καρδίας αὐτοῦ καὶ ἐταπείνωσεν υἱοὺς ἀνδρός

34 Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;

τοῦ ταπεινῶσαι ὑπὸ τοὺς πόδας αὐτοῦ πάντας δεσμίους γῆς

35 Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe előtt;

τοῦ ἐκκλῖναι κρίσιν ἀνδρὸς κατέναντι προσώπου ὑψίστου

36 Hogy elnyomassék az ember az ő peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.

καταδικάσαι ἄνθρωπον ἐν τῷ κρίνεσθαι αὐτὸν κύριος οὐκ εἶπεν

37 Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?

τίς οὕτως εἶπεν καὶ ἐγενήθη κύριος οὐκ ἐνετείλατο

38 A Magasságosnak szájából nem jő ki a gonosz és a jó.

ἐκ στόματος ὑψίστου οὐκ ἐξελεύσεται τὰ κακὰ καὶ τὸ ἀγαθόν

39 Mit zúgolódik az élő ember? Ki-ki a maga bűneiért bűnhődik.

τί γογγύσει ἄνθρωπος ζῶν ἀνὴρ περὶ τῆς ἁμαρτίας αὐτοῦ

40 Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.

ἐξηρευνήθη ἡ ὁδὸς ἡμῶν καὶ ἠτάσθη καὶ ἐπιστρέψωμεν ἕως κυρίου

41 Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.

ἀναλάβωμεν καρδίας ἡμῶν ἐπὶ χειρῶν πρὸς ὑψηλὸν ἐν οὐρανῷ

42 Mi voltunk gonoszok és pártütők, azért nem bocsátottál meg.

ἡμαρτήσαμεν ἠσεβήσαμεν καὶ οὐχ ἱλάσθης

43 Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél.

ἐπεσκέπασας ἐν θυμῷ καὶ ἀπεδίωξας ἡμᾶς ἀπέκτεινας οὐκ ἐφείσω

44 Felöltötted a felhőt, hogy hozzád ne jusson az imádság.

ἐπεσκέπασας νεφέλην σεαυτῷ εἵνεκεν προσευχῆς

45 Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között.

καμμύσαι με καὶ ἀπωσθῆναι ἔθηκας ἡμᾶς ἐν μέσῳ τῶν λαῶν

46 Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk.

διήνοιξαν ἐφ’ ἡμᾶς τὸ στόμα αὐτῶν πάντες οἱ ἐχθροὶ ἡμῶν

47 Rettegés és tőr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.

φόβος καὶ θυμὸς ἐγενήθη ἡμῖν ἔπαρσις καὶ συντριβή

48 Víz-patakok folynak alá az én szememből népem leányának romlása miatt.

ἀφέσεις ὑδάτων κατάξει ὁ ὀφθαλμός μου ἐπὶ τὸ σύντριμμα τῆς θυγατρὸς τοῦ λαοῦ μου

49 Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése,

ὁ ὀφθαλμός μου κατεπόθη καὶ οὐ σιγήσομαι τοῦ μὴ εἶναι ἔκνηψιν

50 Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égből.

ἕως οὗ διακύψῃ καὶ ἴδῃ κύριος ἐξ οὐρανοῦ

51 Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért.

ὁ ὀφθαλμός μου ἐπιφυλλιεῖ ἐπὶ τὴν ψυχήν μου παρὰ πάσας θυγατέρας πόλεως

52 Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül.

θηρεύοντες ἐθήρευσάν με ὡς στρουθίον οἱ ἐχθροί μου δωρεάν

53 Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám.

ἐθανάτωσαν ἐν λάκκῳ ζωήν μου καὶ ἐπέθηκαν λίθον ἐπ’ ἐμοί

54 Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam!

ὑπερεχύθη ὕδωρ ἐπὶ κεφαλήν μου εἶπα ἀπῶσμαι

55 Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó veremből.

ἐπεκαλεσάμην τὸ ὄνομά σου κύριε ἐκ λάκκου κατωτάτου

56 Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elől.

φωνήν μου ἤκουσας μὴ κρύψῃς τὰ ὦτά σου εἰς τὴν δέησίν μου

57 Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!

εἰς τὴν βοήθειάν μου ἤγγισας ἐν ᾗ σε ἡμέρᾳ ἐπεκαλεσάμην εἶπάς μοι μὴ φοβοῦ

58 Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.

ἐδίκασας κύριε τὰς δίκας τῆς ψυχῆς μου ἐλυτρώσω τὴν ζωήν μου

59 Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.

εἶδες κύριε τὰς ταραχάς μου ἔκρινας τὴν κρίσιν μου

60 Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat.

εἶδες πᾶσαν τὴν ἐκδίκησιν αὐτῶν εἰς πάντας διαλογισμοὺς αὐτῶν ἐν ἐμοί

61 Hallottad Uram az ő szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat;

ἤκουσας τὸν ὀνειδισμὸν αὐτῶν πάντας τοὺς διαλογισμοὺς αὐτῶν κατ’ ἐμοῦ

62 Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat.

χείλη ἐπανιστανομένων μοι καὶ μελέτας αὐτῶν κατ’ ἐμοῦ ὅλην τὴν ἡμέραν

63 Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az ő gúnydaluk.

καθέδραν αὐτῶν καὶ ἀνάστασιν αὐτῶν ἐπίβλεψον ἐπὶ τοὺς ὀφθαλμοὺς αὐτῶν

64 Fizess meg nékik, Uram, az ő kezeiknek munkája szerint.

ἀποδώσεις αὐτοῖς ἀνταπόδομα κύριε κατὰ τὰ ἔργα τῶν χειρῶν αὐτῶν

65 Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok.

ἀποδώσεις αὐτοῖς ὑπερασπισμὸν καρδίας μόχθον σου αὐτοῖς

66 Üldözd haragodban, és veszesd el őket az Úr ege alól!

καταδιώξεις ἐν ὀργῇ καὶ ἐξαναλώσεις αὐτοὺς ὑποκάτω τοῦ οὐρανοῦ κύριε