Lukács 18
1 Monda pedig nékik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni;
また彼らに、落膽せずして常に祈るべきことを、譬にて語り言ひ給ふ
2 Mondván: Volt egy bíró egy városban, a ki Istent nem félt és embert nem becsült.
『或 町に、神を畏れず人を顧みぬ裁判人あり。
3 Volt pedig abban a városban egy özvegyasszony, és elméne ahhoz, mondván: Állj bosszút értem az én ellenségemen.
その町に寡婦ありて、屡次その許にゆき「我がために仇を審きたまへ」と言ふ。
4 Az pedig nem akará egy ideig; de azután monda ő magában: Jól lehet Istent nem félek és embert nem becsülök;
かれ久しく聽き入れざりしが、其ののち心の中に言ふ「われ神を畏れず、人を顧みねど、
5 Mindazáltal mivelhogy nékem terhemre van ez az özvegyasszony, megszabadítom őt, hogy szüntelen reám járván, ne gyötörjön engem.
此の寡婦われを煩はせば、我かれが爲に審かん、然らずば絶えず來りて我を惱さん」と』
6 Monda pedig az Úr: Halljátok, mit mond e hamis bíró!
主いひ給ふ『不義なる裁判人の言ふことを聽け、
7 Hát az Isten nem áll-é bosszút az ő választottaiért, kik ő hozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútűrő is irántuk?
まして神は夜晝よばはる選民のために、たとひ遲くとも遂に審き給はざらんや。
8 Mondom néktek, hogy bosszút áll értök hamar. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?
我なんぢらに告ぐ、速かに審き給はん。されど人の子の來るとき地上に信仰を見んや』
9 Némelyeknek pedig, kik elbizakodtak magukban, hogy ők igazak, és a többieket semmibe sem vették, ezt a példázatot is mondá:
また己を義と信じ、他人を輕しむる者どもに、此の譬を言ひたまふ、
10 Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a másik vámszedő.
『二人のもの祈らんとて宮にのぼる、一人はパリサイ人、一人は取税人なり。
11 A farizeus megállván, ily módon imádkozék magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedő is.
パリサイ人たちて心の中に斯く祈る「神よ、我はほかの人の、強奪・不義・姦淫するが如き者ならず、又この取税人の如くならぬを感謝す。
12 Bőjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenből, a mit szerzek.
我は一週のうちに二度 斷食し、凡て得るものの十分の一を献ぐ」
13 A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek!
然るに取税人は遙に立ちて、目を天に向くる事だにせず、胸を打ちて言ふ「神よ、罪人なる我を憫みたまへ」
14 Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és a ki megalázza magát, felmagasztaltatik.
われ汝らに告ぐ、この人は、かの人よりも義とせられて、己が家に下り往けり。おほよそ己を高うする者は卑うせられ、己を卑うする者は高うせらるるなり』
15 Vivének pedig hozzá kis gyermekeket is, hogy illesse azokat; mikor pedig a tanítványok ezt látták, megdorgálák azokat.
イエスの觸り給はんことを望みて、人々 嬰兒らを連れ來りしに、弟子たち之を見て禁めたれば、
16 De Jézus magához híván őket, monda: Engedjétek, hogy a kis gyermekek én hozzám jőjjenek, és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa.
イエス幼兒らを呼びよせて言ひたまふ『幼兒らの我に來るを許して止むな、神の國はかくのごとき者の國なり。
17 Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen nem megy be abba.
われ誠に汝らに告ぐ、おほよそ幼兒のごとくに神の國をうくる者ならずば、之に入ることは能はず』
18 És megkérdé őt egy főember, mondván: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem? (aiōnios g166)
或 司 問ひて言ふ『善き師よ、われ何をなして永遠の生命を嗣ぐべきか』 (aiōnios g166)
19 Monda pedig néki Jézus: Miért mondasz engem jónak? Nincs senki jó, csak egy, az Isten.
イエス言ひ給ふ『なにゆゑ我を善しと言ふか、神ひとりの他に善き者なし。
20 A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; tiszteld atyádat és anyádat.
誡命はなんぢが知る所なり「姦淫するなかれ」「殺すなかれ」「盜むなかれ」「僞證を立つる勿れ」「なんぢの父と母とを敬へ」』
21 Az pedig monda: Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam.
彼いふ『われ幼き時より皆これを守れり』
22 Jézus ezeket hallván, monda néki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, a mid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és jer, kövess engem.
イエス之をききて言ひたまふ『なんぢなほ足らぬこと一つあり、汝の有てる物をことごとく賣りて、貧しき者に分ち與へよ、然らば財寶を天に得ん。かつ來りて我に從へ』
23 Az pedig ezeket hallván, igen megszomorodék; mert igen gazdag vala.
彼は之をききて甚く悲しめり、大に富める者なればなり。
24 És mikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodék, monda: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van!
イエス之を見て言ひたまふ『富める者の神の國に入るは如何に難いかな。
25 Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.
富める者の神の國に入るよりは、駱駝の針の穴をとほるは反つて易し』
26 A kik pedig ezt hallották, mondának: Ki idvezülhet tehát?
之をきく人々いふ『さらば誰か救はるる事を得ん』
27 Ő pedig monda: A mi embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél.
イエス言ひたまふ『人のなし得ぬところは、神のなし得る所なり』
28 És monda Péter: Ímé mi mindent elhagytunk, és követtünk téged!
ペテロ言ふ『視よ、我等わが物をすてて汝に從へり』
29 Ő pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért,
イエス言ひ給ふ『われ誠に汝らに告ぐ、神の國のために、或は家、或は妻、或は兄弟、あるひは兩親、あるひは子を棄つる者は、誰にても、
31 És maga mellé vévén a tizenkettőt, monda nékik: Ímé felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az embernek Fián, a mit a próféták megírtak.
イエス十二 弟子を近づけて言ひたまふ『視よ、我らエルサレムに上る。人の子につき預言者たちによりて録されたる凡ての事は、成し遂げらるべし。
32 Mert a pogányok kezébe adatik, és megcsúfoltatik, és meggyaláztatik, és megköpdöstetik;
人の子は異邦人に付され、嘲弄せられ、辱しめられ、唾せられん。
33 És megostorozván, megölik őt; és harmadnapon feltámad.
彼 等これを鞭うち、かつ殺さん。かくて彼は三日めに甦へるべし』
34 Ők pedig ezekből semmit nem értének; és a beszéd ő előlük el vala rejtve, és nem fogták fel a mondottakat.
弟子たち此 等のことを一つだに悟らず、此の言かれらに隱れたれば、その言ひ給ひしことを知らざりき。
35 Lőn pedig, mikor Jerikhóhoz közeledett, egy vak ül vala az út mellett koldulván.
イエス、エリコに近づき給ふとき、一人の盲人、路の傍らに坐して、物 乞ひ居たりしが、
36 És mikor hallotta a mellette elmenő sokaságot, tudakozódék, mi dolog az?
群衆の過ぐるを聞きて、その何事なるかを問ふ。
37 Megmondák pedig néki, hogy a Názáretbeli Jézus megy el arra.
人々ナザレのイエスの過ぎたまふ由を告げたれば、
38 És kiálta, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
盲人よばはりて言ふ『ダビデの子イエスよ、我を憫みたまへ』
39 A kik pedig elől mentek, dorgálák őt, hogy hallgasson; de ő annál inkább kiálta: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
先だち往く者ども、彼を禁めて默さしめんと爲たれど、増々さけびて言ふ『ダビデの子よ、我を憫みたまへ』
40 És Jézus megállván, parancsolá, hogy vigyék azt hozzá; és mikor közel ért, megkérdé őt,
イエス立ち止り、盲人を連れ來るべきことを命じ給ふ。かれ近づきたれば、
41 Mondván: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Az pedig monda: Uram, hogy az én szemem világa megjőjjön.
イエス問ひ給ふ『わが汝に何を爲さんことを望むか』彼いふ『主よ、見えんことなり』
42 És Jézus monda néki: Láss, a te hited téged megtartott.
イエス彼に『見ることを得よ、なんぢの信仰なんぢを救へり』と言ひ給へば、
43 És azonnal megjöve annak szeme világa, és követé őt, dicsőítvén az Istent az egész sokaság pedig ezt látván, dicsőséget ada az Istennek.
立刻に見ることを得、神を崇めてイエスに從ふ。民みな之を見て神を讃美せり。
