Példabeszédek 16

1 Az embernél vannak az elme gondolatjai; de az Úrtól van a nyelv felelete.

‌ʻOku meia Sihova ʻae teuteu ʻoe loto ʻi he tangata, pea mo e tali ʻoe ʻelelo.

2 Minden útai tiszták az embernek a maga szemei előtt; de a ki a lelkeket vizsgálja, az Úr az!

‌ʻOku maʻa ʻae hala kotoa pē ʻoe tangata ki hono mata ʻoʻona; ka ʻoku fakamaau ʻe Sihova ʻae ngaahi laumālie.

3 Bízzad az Úrra a te dolgaidat; és a te gondolatid véghez mennek.

Tuku kia Sihova hoʻo ngāue kotoa pē, pea ʻe fokotuʻumaʻu ai hoʻo ngaahi mahalo.

4 Mindent teremtett az Úr az ő maga czéljára; az istentelent is a büntetésnek napjára.

Kuo ngaohi ʻe Sihova ʻae meʻa kotoa pē maʻana: ʻio, naʻa mo e kau angahala ki he ʻaho ʻoe kovi.

5 Útálatos az Úrnak minden, a ki elméjében felfuvalkodott, kezemet adom rá, hogy nem marad büntetetlen.

‌ʻOku fakalielia kia Sihova ʻakinautolu kotoa pē ʻoku loto fielahi: pea kapau ʻe puke ʻae nima ki he nima, ʻe ʻikai taʻehoko hono tautea.

6 Könyörületességgel és igazsággal töröltetik el a bűn; és az Úrnak félelme által távozhatunk el a gonosztól.

‌ʻOku fakamaʻa mei he angahala ʻe he ʻaloʻofa mo e moʻoni: pea ko e meʻa ʻi he manavahē kia Sihova ʻoku tafoki ai ʻae tangata mei he kovi.

7 Mikor jóakarattal van az Úr valakinek útaihoz, még annak ellenségeit is jóakaróivá teszi.

‌ʻOka lelei kia Sihova ʻae ngaahi hala ʻoe tangata, ʻoku ne pule ki hono ngaahi fili ke nau fakalelei mo ia.

8 Jobb a kevés igazsággal, mint a gazdag jövedelem hamissággal.

‌ʻOku lelei hake ʻae meʻa siʻi mo e māʻoniʻoni, ʻi he maʻu ʻae koloa lahi ʻi he taʻetotonu.

9 Az embernek elméje gondolja meg az ő útát; de az Úr igazgatja annak járását.

‌ʻOku fili ʻe he loto ʻoe tangata ki hono hala: ka ʻoku fakahinohino ʻe Sihova ʻa ʻene ngaahi laka.

10 Jósige van a király ajkain; az ítéletben ne szóljon hamisságot az ő szája.

‌ʻOku haʻu mei he loungutu ʻoe tuʻi ʻae fakamaau ʻoku totonu: ʻoku ʻikai fai hala hono ngutu ʻi heʻene fai ʻae fakamaau.

11 Az Úré az igaz mérték és mérőserpenyő, az ő műve minden mérőkő.

Ko e meʻa fakamamafa mo e meʻa fakatatau totonu ʻoku meia Sihova ia: ko e maka fakamamafa kotoa pē ʻoku ʻi he kato ko ʻene ngāue ia.

12 Útálatos legyen a királyoknál istentelenséget cselekedni; mert igazsággal erősíttetik meg a királyiszék.

Ko e meʻa fakalielia ʻae fai angahala ʻae ngaahi tuʻi: he ʻoku fokotuʻumaʻu ʻae nofoʻa ʻoe tuʻi ʻi he māʻoniʻoni.

13 Kedvesek a királyoknak az igaz beszédek; és az igazmondót szereti a király.

Ko e fiefiaʻanga ʻoe ngaahi tuʻi ʻae loungutu ʻoku māʻoniʻoni; pea ʻoku nau ʻofa kiate ia ʻoku lea totonu.

14 A királynak felgerjedt haragja olyan, mint a halál követe; de a bölcs férfiú leszállítja azt.

Ko e tuputāmaki ʻoe tuʻi ʻoku tatau ia mo e ngaahi talafekau ʻae mate: ka ʻe lolomi ia ʻe he tangata ʻoku poto.

15 A királynak vidám orczájában élet van; jóakaratja olyan, mint a tavaszi eső fellege.

‌ʻI he maama ʻoe fofonga ʻoe tuʻi ʻoku ai ʻae moʻui; pea ko ʻene ʻofa ʻoku hangē ia ko e ʻao ʻoe ʻuha mui.

16 Szerzeni bölcseséget, oh menynyivel jobb az aranynál; és szerzeni eszességet, kivánatosb az ezüstnél!

He ʻikai ʻoku lelei hake ʻae maʻu ʻoe poto ʻi he maʻu ʻoe koula? Pea ʻikai ʻoku lelei hake ʻae maʻu ʻae faʻa ʻilo ʻi he fili ki he siliva?

17 Az igazak országútja eltávozás a gonosztól; megtartja magát az, a ki megőrzi az ő útát.

Ko e hala motuʻa ʻoe angatonu ko ʻenau afe mei he kovi: ko ia ʻoku tauhi ki hono hala ʻoku fakamoʻui ʻe ia hono laumālie.

18 A megromlás előtt kevélység jár, és az eset előtt felfuvalkodottság.

‌ʻOku muʻomuʻa ʻae fielahi ʻi he fakaʻauha, pea mo e loto angahiki ʻi he hoko ʻae hinga.

19 Jobb alázatos lélekkel lenni a szelídekkel, mint zsákmányon osztozni a kevélyekkel.

‌ʻOku lelei lahi hake ia ke loto angavaivai mo e kakai angavaivai, ʻi he vahevahe ha koloa kuo maʻu mo e fielahi.

20 A ki figyelmez az igére, jót nyer; és a ki bízik az Úrban, oh mely boldog az!

‌ʻE maʻu ʻae lelei ʻe ia ʻoku tokanga fakapotopoto ki ha meʻa: pea ʻoku monūʻia ia ʻaia ʻoku falala kia Sihova.

21 A ki elméjében bölcs, hívatik értelmesnek; a beszédnek pedig édessége neveli a tudományt.

‌ʻE ui ʻakinautolu ʻoku loto poto ko e fakamākukanga; pea ʻoku tupu ʻae poto mei he loungutu ʻoku melie.

22 Életnek kútfeje az értelem annak, a ki bírja azt; de a bolondok fenyítéke bolondságuk.

Ko e faʻa ʻilo ko e matavai ia ʻoe moʻui kiate ia ʻoku maʻu ia: ka ko e akonaki mei he vale ko e vale pe ia.

23 A bölcsnek elméje értelmesen igazgatja az ő száját, és az ő ajkain öregbíti a tudományt.

‌ʻOku akoʻi ʻe he loto ʻoe poto ʻa hono ngutu, pea ʻoku ne fakalahi ʻae poto ki hono loungutu.

24 Lépesméz a gyönyörűséges beszédek; édesek a léleknek, és meggyógyítói a tetemeknek.

‌ʻOku tatau mo e ngeʻesi ʻoe hone ʻae lea mālie, ʻi hono huʻa melie ki he laumālie, pea ko e moʻui ia ki he ngaahi hui.

25 Van oly út, mely igaz az ember szeme előtt, de vége a halálnak úta.

‌ʻOku ai ʻae hala ʻoku matamata totonu ki he tangata, ka ko hono ngataʻanga ʻoʻona ko e ngaahi hala ki he mate.

26 A munkálkodó lelke magának munkálkodik; mert az ő szája kényszeríti őt.

Ko ia ʻoku ngaue ʻoku ngāue maʻana: he ʻoku tangi ai kiate ia ʻa hono ngutu.

27 A haszontalan ember gonoszt ás ki, és az ő ajkain mintegy égő tűz van;

‌ʻOku keli hake ʻae kovi ʻe he tangata angakovi: pea ʻoku ʻi hono loungutu ʻae afi kakaha.

28 A gonosz ember versengést szerez, és a susárló elválasztja a jó barátokat.

‌ʻOku tūtuuʻi ʻe he tangata angakovi ʻae feʻiteʻitani: pea ʻoku fakamāvae ʻe he tangata faʻa fafana ʻae kaumeʻa feʻofoʻofani.

29 Az erőszakos ember elhiteti az ő felebarátját, és nem jó úton viszi őt.

‌ʻOku fakahalaʻi ʻe he tangata ʻoku angamālohi ʻa hono kāinga, ʻo ne tataki ia ki he hala ʻoku ʻikai lelei.

30 A ki behúnyja szemeit, azért teszi, hogy álnokságot gondoljon; a ki összeszorítja ajkait, már véghez vitte a gonoszságot.

‌ʻOku ne fakamohe hono mata koeʻuhi ke ne fakakaukau ki he ngaahi meʻa ʻoku kovi: ʻi he ngāue ʻa hono loungutu ʻoku hoko ai ʻae kovi.

31 Igen szép ékes korona a vénség, az igazságnak útában találtatik.

Ko e ʻuluhinā ko e tatā ia ʻoe ongoongolelei, ʻo ʻilo ia ʻi he hala ʻoe māʻoniʻoni.

32 Jobb a hosszútűrő az erősnél; és a ki uralkodik a maga indulatján, annál, a ki várost vesz meg.

Ko ia ʻoku fakatotoka ki he ʻita ʻoku lelei hake ia ʻi ha taha ʻoku mālohi; pea pehē foki ia ʻoku faʻa pule ki hono loto ʻi ha taha ʻoku hamu ha kolo.

33 Az ember kebelében vetnek sorsot; de az Úrtól van annak minden ítélete.

‌ʻOku lī ki he loto kofu ʻae talotalo; ka ʻoku ʻia Sihova, ʻa hono fakamaauʻi.