Példabeszédek 29

1 A ki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul.

Joka kuritukselle on uppiniskainen, hän äkisti kadotetaan ilman yhdetäkään avuta.

2 Mikor öregbülnek az igazak, örül a nép; mikor pedig uralkodik az istentelen, sóhajt a nép.

Kuin vanhurskaita monta on, niin kansa iloitsee; vaan kuin jumalatoin hallitsee, niin kansa huokaa.

3 A bölcseség-szerető ember megvidámítja az ő atyját; a ki pedig a paráznákhoz adja magát, elveszti a vagyont.

Joka viisautta rakastaa, hän iloittaa isänsä; mutta joka huoria elättää, hän tuhlaa tavaraansa.

4 A király igazsággal erősíti meg az országot; a ki pedig ajándékot vesz, elrontja azt.

Kuningas rakentaa oikeudella valtakunnan; vaan lahjain ottaja sen turmelee.

5 A férfiú, a ki hizelkedik barátjának, hálót vet annak lábai elé.

Joka lähimmäisensä kanssa liehakoitsee, hän hajoittaa verkon jalkainsa eteen.

6 A gonosz ember vétkében tőr van; az igaz pedig énekel és vígad.

Kuin paha syntiä tekee, niin hän hänensä paulaan sekoittaa; vaan vanhurskas riemuitsee, ja hänellä on ilo.

7 Megérti az igaz a szegényeknek ügyét; az istentelen pedig nem tudja megérteni.

Vanhurskas tuntee köyhän asian; vaan jumalatoin ei ymmärrä viisautta.

8 A csúfoló férfiak fellobbantják a várost; de a bölcsek elfordítják a haragot.

Pilkkaajat hajoittavat kaupungin; vaan viisaat asettavat vihan.

9 Az eszes ember, ha vetekedik a bolonddal, akár felháborodik, akár nevet, nincs nyugodalom.

Kuin viisas tulee tyhmän kanssa oikeutta käymään, joko hän on vihainen eli iloinen, niin ei ole hänellä yhtään lepoa.

10 A vérszomjasak gyűlölik a tökéletes embert; az igazak pedig oltalmazzák annak életét.

Verikoirat vihaavat siviää; vaan vanhurskaat holhovat häntä.

11 Az ő egész indulatját előmutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt.

Tyhmä vuodattaa kaiken henkensä; vaan viisas sen pidättää.

12 A mely uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden szolgái latrok.

Päämies, joka valhetta rakastaa, hänen palveliansa ovat kaikki jumalattomat.

13 A szegény és az uzsorás ember összetalálkoznak; mind a kettőnek pedig szemeit az Úr világosítja meg.

Köyhä ja rikas kohtasivat toinen toisensa: Herra valaisee heidän molempain silmänsä.

14 A mely király hűségesen ítéli a szegényeket, annak széke mindörökké megáll.

Kuningas, joka uskollisesti tuomitsee köyhiä, hänen istuimensa vahvistetaan ijankaikkisesti.

15 A vessző és dorgálás bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az ő anyját.

Vitsa ja rangaistus antaa viisauden; vaan itsevaltainen lapsi häpäisee äitinsä.

16 Mikor nevekednek az istentelenek, nevekedik a vétek; az igazak pedig azoknak esetét megérik.

Jossa monta jumalatointa on, siinä on monta syntiä; vaan vanhurskaat näkevät heidän lankeemisensa.

17 Fenyítsd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörűséget a te lelkednek.

Kurita poikaas, niin hän sinua virvoitaa, ja saattaa sielus iloiseksi.

18 Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh mely igen boldog!

Kuin ennustukset loppuvat, niin kansa hajoitetaan; vaan autuas kätkee lain.

19 Csak beszéddel nem tanul meg a szolga, mert tudna, de még sem felel meg.

Palvelia ei anna itsiänsä kurittaa sanoilla; sillä vaikka hän sen ymmärtää, niin ei hän vastaa.

20 Láttál-é beszédeiben hirtelenkedő embert? a bolond felől több reménység van, hogynem a felől!

Jos sinä näet jonkun, joka on nopsa puhumaan: enempi on toivoa tyhmästä kuin hänestä.

21 A ki lágyan neveli gyermekségétől fogva az ő szolgáját, végre az lesz a fiú.

Jos palvelia nuoruudesta herkullisesti pidetään, niin hän tahtoo sitte poikana olla.

22 A haragos háborgást szerez; és a dühösködőnek sok a vétke.

Vihainen mies saattaa riidan, ja kiukkuinen tekee monta syntiä.

23 Az embernek kevélysége megalázza őt; az alázatos pedig tisztességet nyer.

Ylpeys kukistaa ihmisen; vaan kunnia korottaa nöyrän.

24 A ki osztozik a lopóval, gyűlöli az magát; hallja az esküt, de nem vall.

Joka varkaan kanssa on osallinen, hän vihaa sieluansa, niin myös se, joka kuulee kirouksen ja ei ilmoita.

25 Az emberektől való félelem tőrt vet; de a ki bízik az Úrban, kiemeltetik.

Joka pelkää ihmistä, hän tulee lankeemukseen; mutta joka luottaa Herraan, hän tulee pidetyksi ylös.

26 Sokan keresik a fejedelemnek orczáját; de az Úrtól van kinek-kinek ítélete.

Moni etsii päämiehenkasvoja; mutta jokaisen tuomio tulee Herralta.

27 Iszonyat az igazaknak a hamis ember; és iszonyat az istentelennek az igaz úton járó.

Jumalatoin ihminen on vanhurskaille kauhistus; ja joka oikialla tiellä on, hän on jumalattomalle kauhistus.