Példabeszédek 5
1 Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
Mein Kind, merke auf meine Weisheit; neige dein Ohr zu meiner Lehre,
2 Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.
daß du behaltest guten Rat und dein Mund wisse Unterschied zu haben.
3 Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.
Denn die Lippen der Hure sind süß wie Honigseim, und ihre Kehle ist glätter denn Öl,
4 De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
aber hernach bitter wie Wermut und scharf wie ein zweischneidig Schwert.
Ihre Füße laufen zum Tod hinunter, ihre Gänge erlangen die Hölle. (Sheol h7585)
6 Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.
Sie gehet nicht stracks auf dem Wege des Lebens; unstet sind ihre Tritte, daß sie nicht weiß, wo sie gehet.
7 Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!
So gehorchet mir nun, meine Kinder, und weichet nicht von der Rede meines Mundes!
8 Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
Laß deine Wege ferne von ihr sein und nahe nicht zur Tür ihres Hauses,
9 Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
daß du nicht den Fremden gebest deine Ehre und deine Jahre dem Grausamen,
10 Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.
daß sich nicht Fremde von deinem Vermögen sättigen, und deine Arbeit nicht sei in eines andern Haus,
11 Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
und müssest hernach seufzen, wenn du dein Leib und Gut verzehret hast,
12 És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
und sprechen: Ach, wie habe ich die Zucht gehasset, und mein Herz die Strafe verschmähet,
13 És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
und habe nicht gehorchet der Stimme meiner Lehrer und mein Ohr nicht geneigt zu denen, die mich lehreten!
14 Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
Ich bin schier in all Unglück kommen vor allen Leuten und allem Volk.
15 Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.
Trinke Wasser aus deiner Grube und Flüsse aus deinem Brunnen.
16 Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
Laß deine Brunnen herausfließen und die Wasserbäche auf die Gassen.
17 Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
Habe du aber sie alleine und kein Fremder mit dir.
18 Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
Dein Born sei gesegnet, und freue dich des Weibes deiner Jugend!
19 A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
Sie ist lieblich wie eine Hindin und holdselig wie ein Reh. Laß dich ihre Liebe allezeit sättigen, und ergötze dich allewege in ihrer Liebe.
20 És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
Mein Kind, warum willst du dich an der Fremden ergötzen und herzest dich mit einer andern?
21 Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.
Denn jedermanns Wege sind stracks vor dem HERRN, und er misset gleich alle ihre Gänge.
22 A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.
Die Missetat des Gottlosen wird ihn fahen, und er wird mit dem Strick seiner Sünde gehalten werden.
23 Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.
Er wird sterben, daß er sich nicht will ziehen lassen, und um seiner großen Torheit willen wird's ihm nicht wohlgehen.
