Zsoltárok 120

1 Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.

Cantique de Mahaloth. J'ai invoqué l'Eternel en ma grande détresse, et il m'a exaucé.

2 Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!

Eternel, délivre mon âme des fausses lèvres, et de la langue trompeuse.

3 Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!

Que te donnera, et te profitera la langue trompeuse?

4 Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.

Ce sont des flèches aiguës tirées par un homme puissant, et des charbons de genèvre.

5 Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!

Hélas! Que je suis misérable de séjourner en Mésech, et de demeurer aux tentes de Kédar!

6 Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!

Que mon âme ait tant demeuré avec celui qui hait la paix!

7 Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek.

Je [ne cherche que] la paix, mais lorsque j'en parle, les voilà à la guerre.