Zsoltárok 34

1 Dávidé, mikor elváltoztatta értelmét Abimélek előtt, és mikor ez elűzte őt és elment. Áldom az Urat minden időben, dicsérete mindig ajkamon van!

Pesem Davidova, ko je bil izpremenil lice svoje pred Abimelekom, in je bil odšel, ker ga je on podil. Blagoslavljal bodem Gospoda vsak čas; vedno bode hvala njegova v ustih mojih.

2 Dicsekedik lelkem az Úrban; s hallják ezt a szegények és örülnek.

V Gospodu se bode ponašala duša moja; čuli bodejo krotki ter se veselili;

3 Dicsőítsétek velem az Urat, és magasztaljuk együtt az ő nevét!

Poveličujte Gospoda z menoj, in vkup povišujmo ime njegovo.

4 Megkerestem az Urat és meghallgatott engem, és minden félelmemből kimentett engem.

Iskal sem Gospoda in uslišal me je, in iz vseh strahov mojih me je rešil.

5 A kik ő reá néznek, azok felvidulnak, és arczuk meg nem pirul.

Kateri gledajo vanj in pritekajo, obličja njih naj se ne osramoté, govoré naj:

6 Ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta, és minden bajából kimentette őt.

Ta ubogi je klical, in Gospod je uslišal; in rešil ga je iz vseh stisek njegovih.

7 Az Úr angyala tábort jár az őt félők körül és kiszabadítja őket.

Šatorišče stavijo angeli Gospodovi okrog njih, kateri se ga bojé, in otme jih.

8 Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, a ki ő benne bízik.

Pokusite in vidite, da je dober Gospod; blagor možu, kateri pribega k njemu.

9 Féljétek az Urat, ti szentjei! Mert a kik őt félik, nincs fogyatkozásuk.

Bojte se Gospoda, svetniki njegovi, ker stradanja ni njim, ki se ga bojé.

10 Az oroszlánok szűkölködnek, éheznek; de a kik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek.

Mladi levi beračijo in stradajo; kateri pa iščejo Gospoda, ne pogrešajo nobenega blaga.

11 Jőjjetek fiaim, hallgassatok rám, megtanítlak titeket az Úr félelmére!

Dejte, sinovi, poslušajte me: strah Gospodov vas bodem učil.

12 Ki az az ember, a kinek tetszik az élet, és szeret napokat, hogy jót láthasson?

Kdo je ón mož, kateri se veseli življenja, ljubi dní, rad uživa dobro?

13 Tartóztasd meg nyelvedet a gonosztól, és ajkadat a csalárd beszédtől.

Varuj jezik svoj hudega, in ustne tvoje naj ne govoré zvijače.

14 Kerüld a rosszat és cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd azt.

Umikaj se hudemu in delaj dobro; išči mirú in hodi za njim.

15 Az Úr szemei az igazakon vannak, és az ő fülei azoknak kiáltásán;

Oči Gospodove pazijo na pravične, in ušesa njegova na njih vpitje.

16 Az Úr orczája pedig a gonosztevőkön van, hogy kiirtsa, emlékezetöket a földről.

Srdito pa je njim, ki delajo hudo, obličje Gospodovo, da iztrebi sè zemlje njihov spomin.

17 Ha igazak kiáltnak, az Úr meghallgatja, és minden bajukból kimenti őket.

Ko kličejo, sliši jih Gospod, in jih iz vseh njih stisek otima.

18 Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket.

Blizu je Gospod pobitim v srci; in potrte v duhu rešuje.

19 Sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti az Úr.

Mnoge so pravičnega nadloge, ali iz njih vseh ga reši Gospod:

20 Megőrzi minden csontját, egy sem töretik meg azokból.

Vse kosti njegovo ohrani, ena izmed njih se ne zlomi.

21 A gonoszt gonoszság öli meg, és meglakolnak, a kik gyűlölik az igazat.

Krivične pa zadeva sè smrtjo nadloga, in kateri sovražijo pravičnega, pogubé se.

22 Az Úr kimenti az ő szolgái lelkét, és senki meg nem lakol, a ki ő benne bízik.

Gospod otima dušo hlapcev svojih, in ne pogubi se nobeden, ki pribega k njemu.