Zsoltárok 54

1 Az éneklőmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása; Mikor a Zifeusok eljöttek, és azt mondák Saulnak: Nem mi nálunk lappang-é Dávid? Isten, a te neveddel szabadíts meg engemet, és a te hatalmasságoddal állj bosszút értem!

(Til sangmesteren. Med strengespil. En maskil af David, da zifitterne kom og sagde til Saul: "David har skjult sig hos os".) Frels mig o Gud, ved dit navn og skaf mig min ret ved din Vælde,

2 Isten, hallgasd meg az én imádságomat, figyelmezz az én szájam beszédeire.

hør, o Gud, min Bøn, lyt til min Munds Ord!

3 Mert idegenek támadtak ellenem, és kegyetlenek keresik lelkemet, a kik nem is gondolnak Istenre. (Szela)

Thi frække står op imod mig, Voldsmænd vil tage mit Liv; Gud har de ikke for Øje. (Sela)

4 Ímé, Isten segítőm nékem, az Úr az én lelkemnek támogatója.

Se, min Hjælper er Gud, Herren støtter min Sjæl!

5 Bosszút áll az utánam leselkedőkön; a te igazságod által rontsd meg őket.

Det onde vende sig mod mine Fjender, udryd dem i din Trofasthed!

6 Kész szívvel áldozom néked: áldom a te nevedet, Uram, mert jó.

Da vil jeg frivilligt ofre til dig, prise dit Navn, o HERRE, thi det er godt;

7 Mert minden nyomorúságból megszabadított engem, s megpihentette szemeimet ellenségeimen.

thi det frier mig ud af al Nød; mit Øje skuer med Fryd mine Fjender!