Zsoltárok 71

1 Te benned bízom, Uram! Ne szégyenüljek meg soha.

K tebi, Gospod, pribegam, sram me ne bodi nikdar.

2 A te igazságod szerint ments meg és szabadíts meg engem; hajtsd hozzám füledet és tarts meg engem.

Po pravici tvoji ótmi me in oprosti me; nagni k meni uho svoje in réši me.

3 Légy sziklaváram, a hova menekülhessek szüntelen; rendelkezzél megtartásom felől, mert kőszálam és erősségem vagy te.

Bodi mi skala, na kateri naj prebivam, kamor naj zahajam vedno; zapoved si dal, da naj se rešim, ker skala moja si in trdnjava moja.

4 Én Istenem, szabadíts meg engem a gonosznak kezéből; a hamisnak és kegyetlennek markából!

Bog moj, reši me iz roke njegove, ki dela nepravično in neusmiljeno.

5 Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtől fogva!

Ker ti si nada moja, Bog Gospod; upanje moje od moje mladosti.

6 Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhéből te vontál ki engem; rólad szól az én dicséretem szüntelen.

Nate se opiram od poroda; od osrčja matere moje odtrgal si me tí; v tebi je hvala moja neprestano.

7 Mintegy csudává lettem sokaknak; de te vagy az én erős bizodalmam.

Kakor čudo bil sem mnogim; tako si mi krepko zavetje.

8 Megtelik szájam dicséreteddel, minden napon a te dicsőségeddel.

Napolnijo naj se s hvalo tvojo usta moja, ves dan sè slavo tvojo.

9 Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erőm, ne hagyj el engem!

Ne zavrzi me o starosti času; ko peša krepost moja, ne zapústi me;

10 Mert felőlem szólanak elleneim, és a kik életemre törnek, együtt tanácskoznak,

Ker sovražniki moji govoré o meni, in oni, ki prežé na dušo mojo, posvetujejo se vkup,

11 Mondván: Az Isten elhagyta őt! Kergessétek és fogjátok meg, mert nincs, a ki megszabadítsa.

Govoreč: Bog ga zapušča, podite in zgrabite ga; ker ni ga, da bi ga rešil.

12 Oh Isten, ne távozzál el tőlem! Én Istenem, siess segítségemre!

Bog, ne bivaj daleč od mene, Bog moj, na pomoč mi hiti.

13 Szégyenüljenek meg és enyészszenek el életemnek ellenségei; borítsa szégyen és gyalázat azokat, a kik vesztemre törnek!

Osramoté se naj in poginejo nasprotniki duše moje; pokrijejo naj se z nečastjo in sramoto, kateri iščejo hudega meni.

14 Én pedig szüntelen reménylek, és szaporítom minden te dicséretedet.

Jaz pa sem v nadi neprestano o vsej hvali tvoji, in bodem stanoviten.

15 Szájam beszéli a te igazságodat, minden nap a te szabadításodat, mert számát sem tudom.

Usta moja hočejo oznanjati pravico tvojo, vsak dan blaginjo tvojo: dasi ne znam števil njenih.

16 Az Úr Istennek nagy tetteivel járok; csak a te igazságodról emlékezem!

Poprijel se bodem vsake kreposti, Bog Gospod; oznanjal bodem pravico samega tebe.

17 Oh Isten, gyermekségemtől tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat.

Bog, učil si me od mladosti moje, in do sedaj sem oznanjal čuda tvoja.

18 Vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendőnek a te nagy tetteidet.

Torej tudi toliko časa, ko sem star in siv, Bog, ne zapústi me; dokler bodem oznanjal roko tvojo temu rodu, vsakemu prihodnjemu rodu krepost tvojo.

19 Hisz a te igazságod, oh Isten, felhat az égig, mert nagyságos dolgokat cselekedtél; kicsoda hasonló te hozzád, oh Isten?!

Ker pravica tvoja, Bog, seza do višav; ker stvari delaš velike, Bog; kdó je tebi enak?

20 A ki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, de ismét megelevenítesz, és a föld mélységéből ismét felhozol minket.

Ker potem ko si dal, da sem izkusil stiske velike in hude, poživljaš me zopet, in iz brezen zemlje daješ da zopet vstajam.

21 Megsokasítod az én nagyságomat; hozzám fordulsz és megvigasztalsz engem.

Velikost mojo množiš, in ustaviš se ter me tolažiš.

22 Én is tisztellek téged lanttal a te hűségedért, én Istenem! Éneklek néked hárfával, oh Izráelnek szentje!

Tudi jaz te bodem slavil sè strunami, in zvestobo tvojo, moj Bog; prepeval ti bodem s citrami, o svetnik Izraelov!

23 Örvendeznek az én ajakim, hogy énekelhetek néked, és lelkem is, a melyet megváltottál.

Pevale bodo ustne moje, ko ti bodem prepeval, in duša moja, k si jo otél.

24 Nyelvem is minden napon hirdeti a te igazságodat, mert megszégyenültek és gyalázattal illettettek, a kik vesztemre törnek.

Tudi jezik moj bode vsak dan oznanjal pravico tvojo, ker bodo se sramovali, ker sè sramoto bodo obliti, ki iščejo hudega meni.