2 Samuele 22

1 Davide rivolse all’Eterno le parole di questo cantico quando l’Eterno l’ebbe riscosso dalla mano di tutti i suoi nemici e dalla mano di Saul. Egli disse:

És elmondta Dávid az Örökkévalónak ez ének szavait, amely napon megmentette őt az Örökkévaló mind az ellenségei kezéből meg Sául kezéből.

2 “L’Eterno è la mia ròcca, la mia fortezza, il mio liberatore;

Mondta: Oh Örökkévaló, szirtem és váram és megszabadítóm nekem.

3 l’Iddio ch’è la mia rupe, in cui mi rifugio, il mio scudo, il mio potente salvatore, il mio alto ricetto, il mio asilo. O mio salvatore, tu mi salvi dalla violenza!

Isten, sziklám, kihez menekülök; pajzsom, üdvöm szaruja, mentsváram és menedékem, segítőm, erőszaktól megsegítesz.

4 Io invocai l’Eterno ch’è degno d’ogni lode, e fui salvato dai miei nemici.

A dicséretest szólítom, az Örökkévalót, és elleneimtől megsegíttetem.

5 Le onde della morte m’avean circondato e i torrenti della distruzione m’aveano spaventato.

Mert körülfogtak halálnak hullámai, vésznek árjai ijesztettek;

6 I legami del soggiorno de’ morti m’aveano attorniato, i lacci della morte m’aveano còlto. (Sheol h7585)

alvilágnak kötelei környékeztek, elémkerültek halálnak tőrei. (Sheol h7585)

7 Nella mia distretta invocai l’Eterno, e gridai al mio Dio. Egli udì la mia voce dal suo tempio, e il mio grido pervenne ai suoi orecchi.

Szorultságomban szólítom az Örökkévalót és Istenemhez kiáltok: hallotta templomából szavamat, fohászom eljutott füleibe.

8 Allora la terra fu scossa e tremò i fondamenti de’ cieli furono smossi e scrollati, perch’egli era acceso d’ira.

Megingott, megrezgett a föld, az ég alapjai megreszkettek, meginogtak, mert haragra lobbant.

9 Un fumo saliva dalle sue nari; un fuoco consumante gli usciva dalla bocca, e ne procedevano carboni accesi.

Füst szállott föl orrából és tűz emésztett a szájából, parázs izzott belőle.

10 Egli abbassò i cieli e discese, avendo sotto i piedi una densa caligine.

Meghajtotta az eget és leszállt, ködhomály lábai alatt.

11 Cavalcava sopra un cherubino e volava ed appariva sulle ali del vento.

Kérubra ült és repült, megjelent szélnek szárnyain.

12 Avea posto intorno a sé, come un padiglione, le tenebre, le raccolte d’acque, le dense nubi de’ cieli.

Sötétséget tett maga köré sátorrá, vizek tömegét, fellegek sűrűjét.

13 Dallo splendore che lo precedeva, si sprigionavano carboni accesi.

A fényből őelőtte tűzparazsak izzottak.

14 L’Eterno tuonò dai cieli e l’Altissimo diè fuori la sua voce.

Égből dörög az Örökkévaló, s a legfelsőbb adja a hangját.

15 Avventò saette, e disperse i nemici; lanciò folgori, e li mise in rotta.

Küldött nyilakat és szétszórta őket, villámot és megzavarta.

16 Allora apparve il letto del mare, e i fondamenti del mondo furono scoperti allo sgridare dell’Eterno, al soffio del vento delle sue nari.

Meglátszottak tengernek medrei, feltárultak a világ alapjai, dorgálásától az Örökkévalónak, orra fuvallatának leheletétől.

17 Egli distese dall’alto la mano mi prese, mi trasse fuori dalle grandi acque.

Lenyúl magasból, megfog engem, kihúz engem nagy vizekből.

18 Mi riscosse dal mio potente nemico, da quelli che mi odiavano; perch’eran più forti di me.

Megment hatalmas ellenemtől, gyűlölőimtől, mert erősebbek nálam.

19 Essi m’eran piombati addosso nel dì della mia calamità, ma l’Eterno fu il mio sostegno.

Elémtörtek balsorsom napján, de az Örökkévaló támaszom volt.

20 Egli mi trasse fuori al largo, mi liberò perché mi gradisce.

Kivezetett engem tágas térre, kiragadt; mert kedvelt engem.

21 L’Eterno mi ha retribuito secondo la mia giustizia, mi ha reso secondo la purità dello mie mani,

Cselekszik velem az Örökkévaló igazságom szerint, kezeim tisztasága szerint viszonoz nekem.

22 poiché ho osservato le vie dell’Eterno e non mi sono empiamente sviato dal mio Dio.

Mert megőriztem az Örökkévaló útjait és nem tértem el gonoszul Istenemtől;

23 Poiché ho tenuto tutte le sue leggi davanti a me, e non mi sono allontanato dai suoi statuti.

mert ítéletei mind előttem vannak és törvényei – nem térek el tőlük.

24 E sono stato integro verso di lui, e mi son guardato dalla mia iniquità.

Gáncstalan voltam előtte: őrizkedtem bűnömtől.

25 Ond’è che l’Eterno m’ha reso secondo la mia giustizia, secondo la mia purità nel suo cospetto.

S viszonzott nekem az Örökkévaló igazságom szerint, tisztaságom szerint, mely szemei előtt volt.

26 Tu ti mostri pietoso verso il pio, integro verso l’uomo integro;

Kegyessel kegyesen bánsz, gáncstalan vitézzel gáncstalanul;

27 ti mostri puro col puro e ti mostri astuto col perverso;

megtisztulttal tisztán bánsz, fonákkal ferdén.

28 tu salvi la gente afflitta, e il tuo sguardo si ferma sugli alteri, per abbassarli.

S a szegény népet megsegíted, szemeid a büszkék ellen, hogy lealázzad.

29 Sì, tu sei la mia lampada, o Eterno, e l’Eterno illumina le mie tenebre.

Mert te vagy mécsesem, Örökkévaló, s az Örökkévaló fénnyé teszi sötétségemet.

30 Con te io assalgo tutta una schiera, col mio Dio salgo sulle mura.

Mert veled rohanok meg csapatot, Istenemmel ugrok föl falra.

31 La via di Dio è perfetta, la parola dell’Eterno è purgata col fuoco. Egli è lo scudo di tutti quelli che sperano in lui.

Az Isten – gáncstalan az útja, az Örökkévaló szava salaktalan, pajzsa ő mind a hozzá menekülőknek.

32 Poiché chi è Dio fuor del l’Eterno? E chi è Ròcca fuor del nostro Dio?

Mert ki Isten az Örökkévalón kívül, és ki a szikla Istenünkön kívül?

33 Iddio è la mia potente fortezza, e rende la mia via perfetta.

Az Isten az én váram, erőm, fölszabadította akadálytól utamat.

34 Egli rende i miei piedi simili a quelli delle cerve e mi rende saldo sui miei alti luoghi.

Olyanná teszi lábaimat mint az őzök, állnom enged magaslataimon.

35 Egli ammaestra le mie mani alla battaglia e le mie braccia tendono un arco di rame.

Harcra tanítja kezeimet, hogy ércíjat fogjanak karjaim.

36 Tu m’hai anche dato lo scudo della tua salvezza, e la tua benignità m’ha fatto grande.

Adtad nekem üdvödnek pajzsát, naggyá tesz a nyájasságod.

37 Tu hai allargato la via ai miei passi; e i miei piedi non hanno vacillato.

Kitágítod léptemet én alattam, hogy meg ne tántorodjanak a bokáim.

38 Io ho inseguito i miei nemici e li ho distrutti, e non son tornato addietro prima d’averli annientati.

Üldözöm ellenségeimet és megsemmisítem, vissza se térek, míg el nem pusztítottam őket.

39 Li ho annientati, schiacciati; e non son risorti; son caduti sotto i miei piedi.

Elpusztítottam, szétzúztam, hogy föl nem kelnek, elhulltak lábaim alatt.

40 Tu m’hai cinto di forza per la guerra, tu hai fatto piegare sotto di me i miei avversari;

Felöveztél erővel a harcra, legörnyeszted támadóimat alattam.

41 hai fatto voltar le spalle davanti a me ai miei nemici, a quelli che m’odiavano, ed io li ho distrutti.

Ellenségeimet háttal fordítottad felém, gyűlölőimet, hogy kiirtsam.

42 Hanno guardato, ma non vi fu chi li salvasse; han gridato all’Eterno, ma egli non rispose loro;

Felnéznek, de nincs segítő, az Örökkévalóhoz, de nem hallgatta meg őket.

43 io li ho tritati come polvere della terra, li ho pestati, calpestati, come il fango delle strade.

Szétmorzsolom őket, mint földnek porát, mint utcák sarát, letaposom, ellapítom.

44 Tu m’hai liberato dalle dissensioni del mio popolo, m’hai conservato capo di nazioni; un popolo che non conoscevo m’è stato sottoposto.

Megszabadítottál népek küzdelmeitől, megtartasz nemzetek fejének, nem ismertem nép szolgál engem.

45 I figli degli stranieri m’hanno reso omaggio, al solo udir parlare di me, m’hanno prestato ubbidienza.

Külföldnek fiai hízelegnek énnekem, fülhallásra engednek nekem.

46 I figli degli stranieri son venuti meno, sono usciti tremanti dai loro ripari.

Külföldnek fiai ellankadnak, remegve jönnek zárt helyeikből.

47 Viva l’Eterno! Sia benedetta la mia ròcca! e sia esaltato Iddio, la ròcca della mia salvezza!

Él az Örökkévaló, áldva legyen a sziklám, magasztaltassék Isten, üdvöm sziklája;

48 l’Iddio che fa la mia vendetta, e mi sottomette i popoli,

az Isten, ki nekem megtorlást enged és népeket ledönt alattam,

49 che mi trae dalle mani dei miei nemici. Sì, tu mi sollevi sopra i miei avversari mi riscuoti dall’uomo violento.

kiszabadít ellenségeim közül, és támadóim közül fölemelsz, erőszaknak emberétől megmentesz.

50 Perciò, o Eterno, ti loderò fra le nazioni, e salmeggerò al tuo nome.

Azért dicsőítlek, Örökkévaló, a nemzetek között és dallok a nevednek.

51 Grandi liberazioni egli accorda al suo re, ed usa benignità verso il suo unto, verso Davide e la sua progenie in perpetuo”.

Segítség tornya a királyának és kegyet mivel fölkentjével Dáviddal, meg magzatjával örökké.