Isaiæ 62

1 Propter Sion non tacebo, et propter Ierusalem non quiescam, donec egrediatur ut splendor iustus eius, et salvator eius ut lampas accendatur.

Ción kedvéért nem hallgatok és Jeruzsálem kedvéért nem nyugszom, míg föl nem kel mint a fény az igazsága és segítsége mint az égő fáklya.

2 Et videbunt Gentes iustum tuum, et cuncti reges inclytum tuum: et vocabitur tibi nomen novum, quod os Domini nominavit.

És nemzetek látják igazságodat és mind a királyok dicsőségedet; elneveznek téged új névvel, melyet az Örökkévaló szája határoz meg.

3 Et eris corona gloriae in manu Domini, et diadema regni in manu Dei tui.

És lesz díszes koszorú az Örökkévaló kezében és királyi süveg Istened tenyerében.

4 Non vocaberis ultra Derelicta: et terra tua non vocabitur amplius Desolata: sed vocaberis Voluntas mea in ea, et terra tua inhabitata. quia complacuit Domino in te: et terra tua inhabitabitur.

Nem mondanak téged többé elhagyottnak és országodat nem mondják többé pusztaságnak, hanem téged így neveznek: Kedvem benne, és országodat férjezettnek; mert kedve van az Örökkévalónak tebenned, országod pedig férjnél lesz.

5 Habitabit enim iuvenis cum virgine, et habitabunt in te filii tui. Et gaudebit sponsus super sponsam, et gaudebit super te Deus tuus.

Mert amint az ifjú elvesz hajadont, elvesznek téged fiaid; és amint örvend a vőlegény a menyasszonynak, örvend neked Istened.

6 Super muros tuos Ierusalem constitui custodes, tota die, et tota nocte in perpetuum non tacebunt. Qui reminiscimini Domini, ne taceatis,

Falaidra, Jeruzsálem, rendeltem őröket, egésznap és egész éjjel soha nem hallgatnak; akik az Örökkévalót emlékeztetitek, ne legyen nyugtotok!

7 et ne detis silentium ei, donec stabiliat, et donec ponat Ierusalem laudem in terra.

És ne adjatok neki nyugtot, míg meg nem szilárdítja és nem teszi Jeruzsálemet dicsőséggé a földön.

8 Iuravit Dominus in dextera sua, et in brachio fortitudinis suae: Si dedero triticum tuum ultra cibum inimicis tuis: et si biberint filii alieni vinum tuum, in quo laborasti.

Megesküdött az Örökkévaló a jobbjára és hatalmas karjára: Nem adom többé gabonádat eledelül ellenségeidnek és nem isszák külföldiek mustodat, amellyel fáradoztál;

9 Quia qui congregant illud, comedent, et laudabunt Dominum: et qui comportant illud, bibent in atriis sanctis meis.

hanem begyűjtői fogják enni és dicsérik az Örökkévalót; és beszedői fogják inni szent udvaraimban.

10 Transite, transite per portas, praeparate viam populo, planum facite iter, eligite lapides, et elevate signum ad Populos.

Vonuljatok, vonuljatok át a kapukon, törjétek a népnek útját, töltsétek föl, töltsétek föl a pályát, tisztítsátok meg a kőtől, emeljetek zászlót a népek felé!

11 Ecce Dominus auditum fecit in extremis terrae, dicite filiae Sion: Ecce Salvator tuus venit: ecce merces eius cum eo, et opus eius coram illo.

Íme az Örökkévaló hallatta a föld végéig: Mondjátok Czión leányának, íme üdvöd jön, íme jutalma vele van és munkabére őelőtte.

12 Et vocabunt eos, Populus sanctus, redempti a Domino. Tu autem vocaberis: Quaesita civitas, et non Derelicta.

És nevezik őket szent népnek, az Örökkévaló megváltottjainak, téged pedig neveznek fölkeresettnek, el nem hagyott városnak.