Књига о Јову 8

1 Тада одговори Вилдад Сушанин и рече:

Akkor felele a sukhi Bildád, és monda:

2 Докле ћеш тако говорити? И речи уста твојих докле ће бити као силан ветар?

Meddig szólasz még efféléket, és lesz a te szádnak beszéde sebes szél?

3 Еда ли Бог криво суди? Или Свемогући изврће правду?

Elforgatja-é Isten az ítéletet, avagy a Mindenható elforgatja-é az igazságot?

4 Што су синови твоји згрешили Њему, зато их је дао безакоњу њиховом.

Ha a te fiaid vétkeztek ellene, úgy az ő gonoszságuk miatt vetette el őket.

5 А ти да потражиш Бога и помолиш се Свемогућем,

De ha te az Istent buzgón keresed, és a Mindenhatóhoz bocsánatért könyörögsz;

6 Ако си чист и прав, заиста ће се пренути за те и честит ће учинити праведан стан твој;

Ha tiszta és becsületes vagy, akkor legott felserken éretted, és békességessé teszi a te igazságodnak hajlékát.

7 И почетак ће твој бити мален, а последак ће ти бити врло велик.

És ha előbbi állapotod szegényes volt, ez utáni állapotod boldog lesz nagyon.

8 Јер питај пређашњи нараштај, и настани да разабереш од отаца њихових;

Mert kérdezd meg csak az azelőtti nemzedéket, és készülj csak fel az ő atyáikról való tudakozódásra!

9 Јер смо ми јучерашњи, и не знамо ништа, јер су наши дани на земљи сен.

Mert mi csak tegnapiak vagyunk és semmit nem tudunk, mert a mi napjaink csak árnyék e földön.

10 Неће ли те они научити? Неће ли ти казати и из срца свог изнети речи?

Nem tanítanak-é meg azok téged? Nem mondják-é meg néked, és nem beszélik-é meg szívök szerint néked?!

11 Ниче ли сита без влаге? Расте ли рогоз без воде?

Felnövekedik-é a káka mocsár nélkül, felnyúlik-é a sás víz nélkül?

12 Док се још зелени, док се не покоси, суши се пре сваке траве.

Még gyenge korában, ha fel nem szakasztják is, minden fűnél elébb elszárad.

13 Такве су стазе свих који заборављају Бога, и надање лицемерово пропада.

Ilyenek az ösvényeik mindazoknak, a kik Istenről elfeledkeznek, és a képmutatónak reménysége is elvész.

14 Његово се надање подлама и уздање је његово кућа паукова;

Mivel szétfoszol bizakodása, és bizodalma olyan lesz, mint a pókháló.

15 Наслони се на кућу своју, али она не стоји тврдо; ухвати се за њу, али се она не може одржати.

Házára támaszkodik, és nem áll meg; kapaszkodik belé, és nem marad meg.

16 Зелени се на сунцу, и у врх врта његовог пружају се огранци његови;

Bő nedvességű ez a napfényen is, és ágazata túlnő a kertjén.

17 Жиле његове заплећу се код извора, и на месту каменитом шири се;

Gyökerei átfonódnak a kőhalmon; átfúródnak a szikla-rétegen.

18 Али кад се ишчупа из места свог, оно га се одриче: Нисам те видело.

Ámha kiirtják helyéről, megtagadja ez őt: Nem láttalak!

19 Ето, то је радост од његова пута; а из праха ниче други.

Ímé ez az ő pályájának öröme! És más hajt ki a porból.

20 Гле, Бог не одбацује доброг, али не прихвата за руку зликовца.

Ímé az Isten nem veti meg az ártatlant, de a gonoszoknak sem ád előmenetelt.

21 Још ће напунити уста твоја смеха и усне твоје попевања.

Még betölti szádat nevetéssel, és ajakidat vigassággal.

22 Ненавидници твоји обући ће се у срамоту, и шатора безбожничког неће бити.

Gyűlölőid szégyenbe öltöznek, és a gonoszok sátora megsemmisül.