Psaltaren 109

1 För sångmästaren; av David; en psalm. Min lovsångs Gud, tig icke.

A karmesternek. Dávidtól zsoltár. Dicséretem Istene, ne hallgass!

2 Ty sin ogudaktiga mun, sin falska mun hava de upplåtit mot mig, de hava talat mot mig med lögnaktig tunga.

Mert gonosznak száját és csalfaságnak száját nyitották rám, beszéltek velem hazug nyelvvel.

3 Med hätska ord hava de omgivit mig, de hava begynt strid mot mig utan sak.

És gyülölet szavaival környékeztek, és harczoltak ellenem ok nélkül.

4 Till lön för min kärlek stå de mig emot, men jag beder allenast.

Szeretetemért vádolnak engem, holott én csnpa imádság vagyok.

5 De hava bevisat mig ont för gott och hat för min kärlek.

Tettek velem rosszat jóért, s gyűlöletetszeretetemért.

6 Låt en ogudaktig man träda upp emot honom, och låt en åklagare stå på hans högra sida.

Rendelj föléje gonoszt, és vádló álljon jobbjánál!

7 När han kommer inför rätta, må han dömas skyldig, och hans bön vare synd.

Mikor megitélték, kerüljön ki bűnösnek és imája váljék vétekké!

8 Blive hans dagar få, hans ämbete tage en annan.

Legyenek napjai kevesek, a mi neki szánva volt, más vegye el!

9 Varde hans barn faderlösa och hans hustru änka.

Legyenek gyermekei árvák, és felesége özvegy!

10 Må hans barn alltid gå husvilla och tigga och söka sitt bröd fjärran ifrån ödelagda hem.

S bujdosva bujdossanak el gyerrnekei, kéregessenek és kolduljanak, el a romjaiktól!

11 Må ockraren få i sin snara allt vad han äger, och må främmande plundra hans gods.

Tőrbe ejtse hitelező mindazt a mi az övé, és idegenek prédálják el szerzeményét.

12 Må ingen finnas, som hyser misskund med honom, och ingen, som förbarmar sig över hans faderlösa.

Ne legyen neki, ki tartósan mível szeretetet s ne legyen árváinak, ki rajtuk könyörül!

13 Hans framtid varde avskuren, i nästa led vare sådanas namn utplånat.

Legyenek utódai kiirtásra, a másik nemzedékben törültessék el nevök!

14 Hans fäders missgärning varde ihågkommen inför HERREN, och hans moders synd varde icke utplånad.

Emlékezésre legyen őseinek bűne az Örökkévalónál, es anyjának vétke el ne törültessék!

15 Må den alltid stå inför HERRENS ögon; ja, sådana mäns åminnelse må utrotas från jorden.

Legyenek mindig előtte az Örökkévalónak, s irtsa ki az országból emléküket!

16 Ty han tänkte ju icke på att öva misskund, utan förföljde den som var betryckt och fattig och den vilkens hjärta var bedrövat, för att döda dem.

Mivelhogy nem gondolt arra, hogy szeretetet míveljen s üldözött szegény és szükölködő embert s levert szívüt, hogy megölhesse.

17 Han älskade förbannelse, och den kom över honom; han hade icke behag till välsignelse, och den blev fjärran ifrån honom.

Szerette az átkot, tehát rája jött, nem kedvelte az áldást, tehát eltávozott tőle.

18 Han klädde sig i förbannelse såsom i en klädnad, och såsom vatten trängde den in i hans liv och såsom olja in i hans ben.

Felöltötte az átkot mint ruháját, tehát bement mint a víz a belsejébe, s mint az olaj csontjaiba.

19 Den varde honom såsom en mantel att hölja sig i, och såsom en gördel att alltid omgjorda sig med.

Legyen neki mint ruha, melybe burkolózik, és övül, melyet mindig felköt.

20 Detta vare mina motståndares lön från HERREN, och deras som tala ont mot min själ.

Ez munkabére vádlóimnak az Örökkévalótól, s azoké, kik rosszat beszélnek lelkem ellen!

21 Men du, HERRE, Herre, stå mig bi för ditt namn skull; god är ju din nåd, så må du då rädda mig.

Te pedig Örökkévaló, én Uram, tégy velem neved kedvéért, mert jó a te kegyelmed, ments meg engemet!

22 Ty jag är betryckt och fattig, och mitt hjärta är genomborrat i mitt bröst.

Mert szegény és szükölködő vagyok, és szívem megsebesült én bennem.

23 Såsom skuggan, när den förlänges, går jag bort; jag ryckes bort såsom en gräshoppssvärm.

Mint árnyék, mikor megnyúlik, eltünedezem, elriasztattam mint a sáska.

24 Mina knän äro vacklande av fasta, och min kropp förlorar sitt hull.

Térdeim elgyengültek a bőjttől, és húsom elsoványodott, zsírtalan.

25 Till smälek har jag blivit inför dem; när de se mig, skaka de huvudet.

És én gyalázásra lettem nekik; meglátnak, fejüket csóválják.

26 Hjälp mig, HERRE, min Gud; fräls mig efter din nåd;

Védelmezz meg, Örökkévaló, én Istenem, segíts engem szereteted szerint!

27 och må de förnimma att det är din hand, att du, HERRE, har gjort det.

Hadd tudják meg, hogy a te kezed ez, te, oh Örökkévaló, cselekedted!

28 Om de förbanna, så välsigna du; om de resa sig upp, så komme de på skam, men må din tjänare få glädja sig.

Átkozzanak ők, te pedig áldasz; támadtak, de megszégyenültek, szolgád pedig örül.

29 Mina motståndare varde klädda i blygd och höljda i skam såsom i en mantel.

Öltsenek vádlóim gyalázatot, s burkolózzanak mint a köpenybe szégyenökbe!

30 Min mun skall storligen tacka HERREN; mitt ibland många vill jag lova honom.

Magasztalom az Örökkévalót szájammal nagyon, és sokak közepette dicsérem őt;

31 Ty han står på den fattiges högra sida för att frälsa honom från dem som fördöma hans själ.

mert ott áll jobbjánál a szükölködőnek, hogy megsegítse lelkének biráitól.