Kau ʻAposetolo 18

1 Pea hili ʻae ngaahi meʻa ni, naʻe ʻalu ʻa Paula ʻi ʻAtenisi, pea aʻu atu ki Kolinitō;

Ezekután Pál Athénből eltávozván, méne Korinthusba.

2 Pea naʻa ne ʻilo [ʻi ai ]ha Siu naʻe hingoa ko ʻAkuila, naʻe fanauʻi ʻi Ponito, kuo toki haʻu mei ʻItali, mo hono uaifi ko Pisila; (he naʻe fekau ʻe Kalotiusi ke ʻalu ʻi Loma ʻae kakai Siu kotoa pē: ) pea ne ʻalu ia kiate kinaua.

És mikor egy Akvila nevű, pontusi származású zsidóra talált, ki nem régen jött Itáliából, és feleségére Prisczillára (mivelhogy Klaudius megparancsolta vala, hogy a zsidók mind távozzanak Rómából): hozzájuk csatlakozék.

3 Pea koeʻuhi naʻa nau faiva taha, ko ia naʻa ne nofo mo kinaua, ʻo ngāue: he ko ʻenau faiva ko e ngaohi fale fehikitaki.

És mivelhogy azonféle míves vala, náluk marada és dolgozik vala. Mesterségökre nézve ugyanis sátorcsinálók valának.

4 Pea naʻe ako ia ʻi he falelotu, ʻi he ʻaho Sāpate kotoa pē, pea ne fakatafoki ʻae Siu mo e Kiliki.

Vetekedék pedig minden szombaton a zsinagógában, és igyekezék mind zsidókat, mind görögöket meggyőzni.

5 Pea kuo haʻu ʻa Sailosi mo Timote mei Masitōnia, pea māfasia ʻa Paula ʻi hono loto, pea fakapapau atu ʻe ia ki he kakai Siu ko e Kalaisi ʻa Sisu.

Mikor pedig megérkeztek Maczedóniából Silás és Timótheus, szorongatá a lélek Pált, és bizonyságot tőn a zsidóknak, hogy Jézus a Krisztus.

6 Pea ʻi heʻenau fakatanga, mo lea kovi, naʻa ne tupeʻi hono kofu, mo ne pehē kiate kinautolu, “Ke ʻi homou ʻulu pē ʻa homou toto; ʻoku ou maʻa au: ngata mei heni, te u ʻalu ki he Senitaile.”

Mikor pedig azok ellenszegülének és káromlásokat szólának, ruháit megrázva monda nékik: Véretek a fejetekre; én tiszta vagyok: mostantól fogva a pogányokhoz megyek.

7 Pea ne ne ʻalu mei ai, ʻo hū ki he fale ʻo ha tangata, naʻe hingoa ko Susitasa, naʻe lotu ia ki he ʻOtua, pea naʻe vāofi hono fale mo e falelotu.

És általmenvén onnét, méne egy Justus nevű, istenfélő ember házához, kinek háza szomszédos vala a zsinagógával.

8 Pea naʻe tui ki he ʻEiki ʻa Kalisipo, ko e pule lahi ʻoe falelotu, mo hono fale kotoa pē; pea naʻe fanongo mo tui ʻae kakai Kolinitō tokolahi, pea naʻe papitaiso ʻakinautolu.

Krispus pedig, a zsinagógának feje hűn az Úrban egész házanépével egybe; a Korinthusbeliek közül is sokan hallván, hisznek vala, és megkeresztelkednek vala.

9 Pea folofola ai ʻae ʻEiki kia Paula ʻi he poʻuli, ʻi he meʻa naʻe hā mai, “ʻOua naʻa ke manavahē, ka ke lea, pea ʻoua naʻa ke fakalongo pē;

Monda pedig az Úr látás által éjszaka Pálnak: Ne félj, hanem szólj és ne hallgass:

10 He ʻoku ou ʻiate koe, pea ʻe ʻikai ha tangata te ne faʻa fai ha kovi kiate koe; he ʻoku ou maʻu ʻae kakai tokolahi ʻi he kolo ni.”

Mert én veled vagyok és senki sem támad reád, hogy néked ártson; mert nékem sok népem van ebben a városban.

11 Pea naʻa ne nofo ai ʻi he taʻu ʻe taha pea mo e māhina ʻe ono, ʻo ne ako ʻaki ʻae folofola ʻae ʻOtua kiate kinautolu.

És ott lakozék egy esztendeig és hat hónapig, tanítva köztük az Isten ígéjét.

12 Ka ʻi he pule ʻa Kalio ʻi ʻAkeia, naʻe fakataha ʻae kakai Siu, ʻonau feʻohofi kia Paula, pea taki ia ki he potu fakamaau,

Mikor pedig Gallió volt Akhája tiszttartója, reátámadának a zsidók egyakarattal Pálra, és vivék őt a törvényszék elébe,

13 Mo nau pehē, “ʻOku ako ʻe he siana ni ke lotu ʻae kakai ki he ʻOtua, kae ʻikai hangē ko e fono.”

Mondván: Ez a törvény ellen való istentiszteletre csábítja az embereket.

14 Pea kuo fai ʻe Paula ke ne lea, pea pehē ʻe Kalio ki he kakai Siu, “ʻAe kakai Siu, ka ne ko ha meʻa taʻetotonu pe pauʻu kuo fai, pehē ʻe taau mo au ke u tokanga kiate kimoutolu:

Mikor pedig Pál meg akará nyitni száját, monda Gallió a zsidóknak: Ha valóban valami bosszútételről, vagy gonosz cselekedetről volna szó, zsidók, igazság szerint meghallgatnálak benneteket:

15 Pea kapau ko e fakakikihi ʻi he lea mo e hingoa, mo hoʻomou fono pē, mou tokanga ʻakimoutolu ki ai; ʻe ʻikai te u fakamaau ʻeau ʻae meʻa pehē.”

De ha tanításról, nevekről és a ti törvénytekről van kérdés, ti magatok lássátok; mert én ezekben bíró nem akarok lenni.

16 Pea naʻa ne kapusi ʻakinautolu mei he potu fakamaau.

És elűzé őket a törvényszék elől.

17 Pea naʻe toki puke ʻe he Kiliki kotoa pē ʻa Sositine, ko e pule lahi ʻoe falelotu, mo nau tautea ia ʻi he potu fakamaau. Pea naʻe ʻikai tokanga ʻa Kalio ki he ngaahi meʻa ni.

A görögök pedig mindnyájan Sosthenest, a zsinagógának fejét megragadván, verik vala a törvényszék előtt; de Gallió velök semmit sem gondola.

18 Pea naʻe kei nofo ai ʻa Paula ʻo fuoloa, pea toki māvae ia mo e kāinga, ʻo ne folau mei ai ki Silia, pea naʻe ō mo ia ʻa Pisila mo ʻAkuila; kuo tomuʻa fafai hono ʻulu ʻi Senikelea: ko e meʻa ʻi heʻene fuakava.

Pál pedig, miután még több napig ott marada, az atyafiaktól elbúcsúzván, Siriába hajózék, és vele együtt Prisczilla és Akvila, minekutána fejét megnyírta Kenkreában; mert fogadása vala.

19 Pea naʻa ne aʻu atu ki ʻEfesō, pea ne tuku ai ʻakinaua: pea ʻalu ia ki he falelotu, ʻo malanga ki he kakai Siu.

Juta pedig Efézusba, és azokat ott hagyá; ő maga pedig bemenvén a zsinagógába, vetekedék a zsidókkal.

20 Pea ʻi heʻenau kole ke nau nonofo ʻo fuoloa siʻi, naʻe ʻikai loto ia ki ai;

Mikor pedig azok kérék, hogy több ideig maradjon nálok, nem álla reá;

21 Ka naʻe lea māvae ia kiate kinautolu, ʻo pehē, “ʻOku mātuʻaki totonu ʻeku ʻalu ki he kātoanga ʻoku ʻamanaki ni ʻi Selūsalema: ka te u toe haʻu kiate kimoutolu, ʻo kapau ʻe lelei ki he ʻOtua.” Pea naʻe folau ia mei ʻEfesō.

Hanem búcsút vőn tőlük, mondván: Mindenesetre Jeruzsálemben kell nékem a következő ünnepet töltenem; de ismét megjövök hozzátok, ha Isten akarja. És elhajózék Efézusból.

22 Pea kuo tūʻuta ia ki Sesalia, pea ʻalu hake ia, ʻonau feʻofoʻofani mo e siasi, pea ʻalu hifo ia ki ʻAniteoke.

És miután Czézáreába érkezék, felmenvén Jeruzsálembe és köszöntvén a gyülekezetet, leméne Antiókhiába.

23 Pea kuo fuoloa ange ʻene nofo ai, pea ʻalu ia, ʻo fononga ʻi he potu kotoa pē ʻo Kalētia mo Filisia, ʻo tokoni ʻae kau ākonga kotoa pē.

És miután ott bizonyos időt eltöltött, elméne, eljárván renddel Galácia tartományát és Frigiát, erősítve a tanítványokat mind.

24 Pea naʻe haʻu ki ʻEfesō ʻae Siu ʻe tokotaha naʻe hingoa ko ʻApolosi, naʻe fanauʻi ia ʻi ʻAlekisānitia, ko e tangata lea mālie ia, pea poto lahi ʻi he ngaahi tohi.

Érkezék pedig Efézusba egy Apollós nevű zsidó, alekszandriai származású, ékesenszóló férfiú, ki az írásokban tudós vala.

25 Pea kuo akonekina ʻae tangata ni ʻi he hala ʻoe ʻEiki; pea ʻi heʻene loto fai velenga, naʻa ne lea mo ako lahi ʻaki ʻae ngaahi meʻa ʻae ʻEiki, ka kuo ʻilo pe ʻe ia ʻae papitaiso ʻa Sione.

Ez meg volt tanítva az Úrnak útára; és lélekben buzgó lévén, szólja és tanítja vala nagy szorgalmatosan az Úrra tartozó dolgokat, jóllehet csak a János keresztségét tudja vala.

26 Pea naʻe kamata lea mālohi ia ʻi he falelotu: pea kuo fanongo ki ai ʻa ʻAkuila mo Pisila, naʻa na maʻu ia, ʻo na fakamatala kiate ia ʻo lahi ʻae hala ʻoe ʻOtua.

És ez kezde nagy bátorsággal szólni a zsinagógában. Mikor pedig meghallgatta őt Akvila és Prisczilla, magok mellé vevék őt, és nyilvábban kifejtették előtte az Istennek útát.

27 Pea kuo loto ia ke ʻalu ki ʻAkeia, naʻe tohi ʻe he kāinga, ʻo enginaki ki he kau ākonga ke nau maʻu ia: pea kuo aʻu atu ia ki ai, pea ne tokoni lahi ʻakinautolu kuo nau tui ʻi he ʻaloʻofa:

Mikor pedig Akhájába akara átmenni, buzdítván őt az atyafiak, írának a tanítványoknak, hogy fogadják be őt. Ki mikor odajutott, sokat használa azoknak, kik hittek vala a kegyelem által:

28 He naʻe fakakikihi mālohi ia mo e kakai Siu, ʻi he fakahā, ʻo ne fakamoʻoni mei he ngaahi tohi ko Sisu ko e Kalaisi.

Mert hatalmasan meggyőzi vala a zsidókat nyilvánosan, bebizonyítva az írásokból, hogy Jézus a Krisztus.